But now It has happen - no use in talking - the silence between me and you has never had meaning. It was. Love it, that was all that was asked. But now it has happen - no words for the foretime, the desperation has made me the same, has made me another. Who looks at the shape of a fish grow giant on the side of his bowl? Who walks on the terrace observing foliage from above? Who hears the snapping of plastic that wraps like cellophane bare branches of climbers, you don't know. And i who descend the stairs, neither I am the same, I am another.
Van az a péntek délután, amikor az élet egyetlen gyufásskatulyába vonul vissza. Mint egy tücsök, amit egy vásott gyermek szorít apró papírdoboz falai közé. Csak éppen úgy tűnik az élet innen ki sem akar bújni. Fáradt, álmos. Meggyötörte, felemésztette ez a forró tavasz és a későn jött, nagy esők, csak párás gyolcsokkal enyhítették lázas szívét.
A legdurvább cardio a szerelem… Mint egy bolond marhahajcsár nem kíméli, nem félti a szívet.
Aztán, amikor kifulladva, levegőért kapkodnánk, kiderül az élet újra az értelmetlen oldalát mutatja felénk. És ezzel sem szív, sem ész nem birkózik. Az üresség kintről és bentről nézve is félelmetes. Mintha maga az elmúlás, a sors törvényszolgái jelennének meg az élet ünnepén. Lekapcsolnák az áramot, elzavarnák a zenészeket és hazaküldenék a tisztelt ünneplőket.
Ha szerencséd van, él benned egy optimista prédikátor. Aki mosolyogva parancsolja; kelj fel, járj. Higgy, remélj, szeress… A rögtönítélő bíróság azonnal talál értelmet, lehetőséget, kínál fel színes, szivárványos, szinkronizált és szélesvásznú jövőt. Jönnek a mondatok, hogy ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik. Jönnek az grafikák, melyek elhitetik velünk az élet sokkal több attól, hogy a boldogtalanság meleg pisijében kellene wellness-eznünk.
Amit elvesz, ezerszeresen adja vissza, ha hiszel… Ha kopogtatsz, ha zörgetsz, ha sírsz…
Mondom, ma délután, amikor tisztulni kezdett a haragos ég, egy gyufásskatulyába bújt az élet. Apró párnát, takarót vitt magával. Hosszú álomra készült. Egyedül volt. Karikás szemeiben magam láttam meg…
