- Én kávé mellett szeretek gyóntatni – mondja a "görög" pap komolyan, de azzal a tekintettel, amiből nem lehet kiolvasni, hogy viccet akar mondani, vagy prédikációt. - Nem feltétlenül kell a templomi környezet - folytatja és egyből kiderül, nem tréfál. - Jön az emberem, elkezd beszélni, közben lefő a kávé. Gőzölögve teszem elé. Még a beledobott kockacukor fel sem olvad, már tudok mindent. A házassága romokban, a gyerekei nem beszélnek vele. Legszívesebben a vonat elé ugrana. Mondom neki, van egy kis pálinkám is. Többet ér, mint a vonat elé ugrani. - Igaz - feleli és lesüti a karikás szemét. Lehjatjuk a pálinkát is. Még jobban dől belőle a szó. Amikor már csak néz maga elé, feloldozom. - Akkor ez most ért? - hitetlenkedik. - Ért - felelem. - Biztos? - kérdez vissza. Biztos. Megnyugszik. Elmegy. Valahogy azt látom, már nincs az az irgalmatlan súly a vállán, mint amikor megjött. Elindul haza. Pont háttal a síneknek…