Furcsa, rossz ízű hét ez - bandukolt orrát lógatva a nyálás időben. Rég volt ilyen ködös, füstös a november vége. A kiserdőben a fák homályban járkáltak, szavukat vesztették a tegnap büszke lombjai. Úgy tűnt, hiába koptatta annyit a "lépcsőt", hiába számolta meg, hogy templom bejáratától a Papok padjáig 260-at kell lépni. Minden hiába. A görögkatolikusok üzenete, mint egy harang kongott a fejében; ha nincs benned irgalmasság, akkor mit ér a böjt, mit ér azima... Napok óta Máté 10/16-nál nyílt ki a Könyv. Szinte magától, elég volt hozzáérnie; "...elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek ezért okosak mint a kígyók, és szelídek mint a galambok"... S ő butának érezte magát, háborgó lelkűnek. Pedig ott a koszorú, van rajta négy gyertya is. Talán, ha mind leégett. Talán, ha az éjszaka már nem eszik több napfényt. Talán, ha megszületik. Akkor. Talán...