Nagy zavar támadt az erőben. Jönnek a pozitív gondolatok. Még hatodikákig egyre rövidebb lesz a délután. Aztán, hirtelen a Nyilas hava végén, megszületik, akire vártunk. Aki miatt iparágak, fekete péntekek, pontylehalászás, csonkig égett gyertyák, éjféli misék, adventi koszorúk, meg frissen sült szövetség. A hit gyertyája ég már, s valami más is történik…
Táncol a konyhában. Frissen mosott hajjal. Kisgatya, frottír zokni, meg egy kockás fürdőköpeny. Az Ö3 ordít, valami kutyaütő banda „osztrákul” nyomja; Letzte Nocht, woa a schware Partie fia mi… Bárkinek, aki nem értené, Csiky Nándi barátom szívesen egyetemi németre fordítja, hogy mit is jelent a Letzte Nacht war eine schwere Party für mich…[i]
Miközben táncol a konyhában, a fent említett csodálatos szerelésben, próbálgatja az osztrákot. Csücsörít, artikulál. Bábeli formája ez a németnek. A teavíz sikoltva rottyan, akkor Zsolti, a béka szélesen vigyorog. Nem az imádott Earl Grey, ahhoz már késő van, és valamit aludni is kéne. A kötelesség, a meló ágyba kényszeríti. ha ébren maradna, talán a félelmek, meg az állandó stressz szétmarnák a gyomrát. A telefon kikapcsolhatatlan, a közszolgálat még inkább. Élve viszik a lelkét. Mefisztók, Baalok, Mammonok. Szaladnak vele. Ravasz rókák és arctalan farkasok. Pedig szereti őket. Időnként simogatja a kullanccsal teli bundájuk.
Édes istenem, így advent első vasárnapján, inkább valami rossz lőrétől, meg egy még rosszabb szerelemtől csinálnál nekem, borecet ízű gyomorsavat, és ne a konvenciók, az életszínvonal utáni hiábavaló rohanás, meg a megfelelési kényszer marja szét az ember szöveteit.
C-vitamin, tőzegáfonya, prostayol, aspirin és kamagra. Negyven felé jönnek a szabadgyökök és szabadon áramló félelmek antioxidánsai. Jönnek a teljesítményfokozók, és a nosztalgikus telefonok, gyerekkori barátok. Emlékszel? Emlékszik. Mindenre? Mindenre. Amikor azt a lányt? Meg azt a harminchármat…
Egy hófehér havannai pincs a legőszintébb cimbora. Pedig ő is lány. Úgy örül neki, mint senki más. Propellert csinál a farkából és mosolyog. Mosolyog a kutya, amikor látja. Nyüszít, ugrál. Lehetetlen leírni, azt tiszta, ősi örömöt, amit egy két lábon táncoló kutya képes felszabadítani. Hát amikor, pórázra kötve felveti a fejét és úgy lépked, mintha a spanyol lovas iskolában tanították volna galoppozni! Tisztára mint a gazdája, Miss Perfekt.
Miss Perfekt. Kerekebb a fánk, mint a mosolygó, kerekedő arcunk. Kerekebb az adventi koszorú, mint maga az élet. Miss Perfekt, ezt is olyan műgonddal alkotja meg és teszi az asztalra, ahogy elvárja tőle, a transzparent telefonokat. Le a pincébe a kicsi titkokkal, az apró csalásokkal. Áss egy árkot, jó mélyre temesd el a nyughatatlan „y” kromoszómaüvöltését; húúúúst!!! Herélik a férfit, de élvezi? A szanatóriumi hétvégék, a nyugalom rántott hús és tortaillata, a szeretet, és a leengedett horgony egyre erősebb…
De azért táncol a konyhában. Twistel erre az osztrák semmire, Kelet-Európa akkordra. Mozog benne az életéhség, a pálinkaszomj és az életigenlés. A szesz kék tüzeit gyújtaná meg a gyertya helyett, ordítaná, hogy a téli éjszakáknak létezik ellenszere. Mesélni, mesélni, mesélni… Egyre piszkosabb, nedvesebb meséket. Nem várni, míg a nap felkel. Élni, akkor is kell, ha itt az örök éjjel, ha a Nap, már háromnegyed négykor lehanyatlik…
Jönni kell még néhány jó évnek. Erre gondol, miközben benéz a hűtőbe. A mezőhegyesi tej mellett, belga sör. Az ice tea mellett halászlé. Erős pista, csípős piros arany, ukrán tormás „agybamászó” mustár, bajor kávétejszín, francia sajt és prágai virsli. Szeretlek Magyarország!
Kell még jönni, néhány izgalmas, nagy évnek… Táncol, az első advent éjjelén, táncol. Istenadta, de mégis genetikailag pogány örömtüzek gyulladnak benne. Tiszta látomás. Kristálytiszta jövőbelátás, első advent éjjelén. Egy ütemre ugráló gyertyalángon át látni a holnapot.
Szeret élni. Táncolni és énekelni. Nem tud, de szeret. Élni sem, de azt is szeret. A maga provinciálisan, dzsentri módján. Erős gyomorsavval és kristálytiszta kisebbrendűségi érzésekkel. Te egyébként ismered magad; az udvariasságból elkövetett (ál)szerénységed? Ismered, azt, hogy nehezen hajolsz meg? Hogy nem alkuszol, amikor bezárod az ajtót, nem alkuszol? Hogy álmodban nevetsz? Hogy álmodban kineveted a világot? A csarodai mosolygó szentek vigyázzák, az álmod!
[i] kb: Tegnap éjjel egy kemény partiban volt részem…
