A Szarvasi kotyogó minden kávéfőzésbe belehal. Szenved, hallható a testét feszítő nyomás, az erőlködés, a buzgalom. A kotyogó így hálálja meg a bizalmat. Kicsit szörcsögve, prüszkölve, krákogva. Színpadiasan. Még amikor leveszik a tűzhelyről akkor is fortyog, mintha polírozott alumíniumtestében nem csupán az őrölt kávébab zamata lenne, hanem valóságos magma a Föld mélyéről. Amikor leveszik, a tűzhelyről a Szarvasi kotyogó sokáig durcáskodik, percekig motyog az orra alatt. Arról mesél, hogy milyen nehéz volt a feladat. Milyen kávéfőzőt próbáló kínokat élt míg felforralta a vizet, aztán mindvégig kordában tartva átvezette a kávémocsáron, majd finoman lökdösve az alumíniumtorony orrán a tartályba nem gyűjtötte. És akkor még egy szót sem ejtett a kotyogó szakadatlan gimnasztikájáról, amelyről már egy erotikus metaforában lehet csak őszinte képet festeni. Fel-le, a melegben, a gőzben, a nedves közegben, miközben finoman erőlködik és szenved a túlnyomás mozgatta mechanika.
A kotyogózás tradíció és ünnep, legyen szó hétköznapokról, hétvégékről vagy pirossal jegyzett munkaszüneti napokról. Mindannyian tudjuk nem ez a kávéfőzés csúcsa. Nem a barristák alapkelléke és a cremahívók is csak meghúzzák a vállukat, ha a benne készült feketelevest meglátják. A Szarvasiban főtt kávé nem a szemnek készül, sokkal inkább az orrnak és legfőképp az ízlelőbimbóknak. A kotyogóban főtt kávé pontosan azért, mert a készülék sutasága miatt orrán-száján képes párologni betölti a lakást, bemászik az orrokba és táncot jár. Aki kotyogóssal készített kávé illatára ébred boldog ember. Nagyanyám még fával készített kávét. Igen fával, a Sparherden. Véknyabb akácokat dobott a tűzre, feltette a kávét és megvárta, míg a szörcsögő Szarvasi méltóztatik az utolsó cseppig is átpréselni a forró vizet az Omnián. A konyhából gyönyörű körömcipőben tipegett be a kávé illata a szobába és gyermekfejjel irigyeltem a felnőttek kávéillatú világát és nem is sejtettem micsoda függőséget okozhat a hirtelen beöntött koffeinadag. Nagyapám mindig bélelte a kávét. Rummal. Hőálló üvegpoharába cukrot, rumot rakott majd felöntötte a forró kávéval.
A Szarvasi Európa legjobb kotyogósa. Jók az olaszok kávéban, de ebben a furcsa típusban, Szarvason alkottak maradandót. A maradandóság pedig úgy tűnik állandó fogalom maradt Békésben. Állandó, mert az elmúlt évtizedek alatt a Szarvasi semmit sem változott. Mint a szocialista autótípusok, a design, a felhasznált anyagok, minden a bumfordi maradandóság jegyében. Bár azért a számra ütök, mert ebben az Art Deco-ban igen is van valami méltóság...
Éppen ezért, talán meg is bocsátanának a fémipari cégnek ott Békésben az állandósult formát, ha ez lenne a tökéletesség csúcsa. Ha nem lenne törékeny a műanyag fogantyú, ha nem panaszkodnának robbanásveszélyre a vásárlók, ha a tetején lévő fedél pontosan illeszkedne, ha kiöntő rész csöpögésmentesre lenne tervezve. Ám ezek az ordító hibák kifinomult mérnökért kiáltanak.
Nem elég a porcelánváltozatú, nem elég a műmájer fekete porcelán, amin furcsa gépnyomással odabiggyesztett álkalocsai minta díszeleg. Ma már nem elég. 2013-at írunk.
A szarvasiak maguk is felismerték, hogy lenne min javítani. Egy interjúban azt ígérték, rövidesen jön a Szarvasi Kotyogós Forradalom, am ez idáig nem történt semmi. Pedig ez kihagyott ziccer. Ordító ziccer.
http://hir6.hu/cikk/64977/csak_lampabol_evente_masfelmillio_darabot_adnak_el
Mi a kotyogósra esküdő kávéfogyasztók továbbra is várjuk a csodát. A világ legjobb (magyar) kotyogós főzőjét, amelyet minden háztartás képes megfizetni. Ami jó kávét főz, finomat, istenit, ellenállhatatlant. Amitől a barristák is meglepődnek. A régi lelkét tessék megőrizni és villantóst tenni a polcra. Vagyunk egy páran, akik akár több pénzt (nem sokkal-)) is hajlandóak fizetni egy iparművészetileg is jelentős kotyogósért. Szarvas itt a te időd, ébresztő!
http://index.hu/video/2011/02/16/attraktor_kavegepek/?s=tag%3Ateszt
