A legenda úgy tartja, hogy a világ legízletesebb görög gyrosához a Korfubéli Benitsesben, „Dudley” aprócska, ütött-kopott büféjében lehetett hozzájutni. A Dudley Moore-hoz kísértetiesen hasonlító görög gourmet, hozzáértő mozdulatokkal először csinos souvlakikat gyártott, ezt a grillsütőjén megpirította, közben a forró olajba szinte megszólalásig egyforma krumpli hasábokat dobált, majd amikor minden elkészült, villámgyorsan a forró pitába csavarta a hozzávalókat és széles mosollyal kínálta a remekművet. A gyros ízét a házi tzatziki koronázta meg: a kemény, mesésen krémes görög joghurtba parancsolt, reszelt és alaposan kinyomkodott uborka, valamint a mérnöki precizitással, patikamérlegen kimért fokhagyma, illetve az extra szűz olívaolaj isteni eredetű mixtúrája. A tzatziki egy szimfónia. Egy tökéletesre gyúrt mediterrán szimfónia. Ez a krémes fűszeres öntet lényege az arányérzék. Balanszírozni kell a fokhagymával, a bazsalikommal, az oregánóval és fehér borssal. Nem lehet túl lágy, sem túl kemény. Az uborkát pedig legjobb sajtreszelőn bíbelődve előkészíteni a görög joghurtban végződő katarzisához.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Tzatziki
http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADrosz
A tengerparti görög gyros azonban a tökéletességet illetően messze elmarad a török (mostoha)testvérétől. A döner kebabot ugyanis a Németországban élő kis-ázsiaiak olyan magasságokba emelték, amit nagyon nehéz megugrani. Aki evett már ebből az utcai ízbombából, az egyhamar nem feledi el az élményt. Pedig valljuk be, ez is csak egy utcai harcos, a „forró kutyák és fasírttal töltött bucik” olcsó és gyorsan letudható világából. A döner nekem mégis olyan, mintha maga az Atatürk rendelte volna, dicső, hódító háborújának ozsonnaszünetében, a szakácsa pedig beleadva anyait-apait, sebtiben kreált valami harapnivalót, amiről talán maga sem tudta, hogy a Nagyvezír elismerően bólogatva, nagyokat harapva fogja kimondani a verdiktet: bizonyosan Allah vezette a kezed, amikor ezt kitaláltad drága barátom!
A magyar gyros ezzel szemben öszvér. Olyan kreatúra, amit az idegenben járt vendéglátósok szemelgettek össze. Láttak ezt-azt, kóstoltak ilyet is olyat is, aztán magyarra fordították a Németországban, vagy Ausztriában gazdagodó görögöt és törököt. A fordítás nem volt szöveghű és a tolmácsok vállaltan vágták a szemünkhöz; ez nem az, de ezt kell fogyasztani. A gyros egyébként csak lassan vetette meg a lábát az országban. A németeknél már unták Udóék, amikor Nyírbátorban B. Csabi osztálytársam, csak kétkedéssel rendelt a strandon a büfés nénitől egy GYORSAT (sic)!
Pita helyett „édestésztás” kifli. Birka és marha helyett inkább grillezett, szerencsés esetben pácolt csirke, sült krumpli nélkül, mindenféle titkos, családi receptre hivatkozott, de valójában grillfűszerekkel bolondított, vizezett tartárral nyakon öntött, zöldséges, sajtos harapnivaló lett a magyar gyros. Ezt árulták Záhonytól, Siófokon át Szentgotthárdig a magyar utcanépének.
Kevés helyen kísérleteztek a magyar gyros szabvány megreformálásával. Nyíregyházán azonban ez is sikerült. A szép emlékű Giri-gyrosban példánk okáért az elkészített, sajttal bolondított finomságot még sütőben utólag meggrillezték és ettől istenien ropogós lett a kifli és megolvadt a sajt. A tudatos, beavatott vásárló pedig ismét egy utcai orgazmussal gazdagabban térhetett haza. A Kőfal Jacksonban - a Garibaldi és az Ifjúság útja sarkán - pedig elkészült a legpatriótább hungaricum-verzió: a csirkemájas (csirkemáj pörköltös?) gyros, amihez még kapros öntetet és füstölt sajtot is rendelhetett a pokolban csak kéjencnek becézgetett (mester)fogyasztó. A Kőfal, akárcsak a „világhírnévre” szert tett Búza téri Twin Peaks büfé a különböző ízesítésű mártásokkal csalogatták a gyrosra éhező ínyenceket. A különböző specialitások, mint az óriás kifli, az „utógrillezés” sőt a májas verzió is meghonosodott a magára valamit is adó büfék menükínálatában, így a látogatók inkább érzelmi alapon döntöttek arról, hogy melyik vendéglátóhelyet fogják előnyben részesíteni. Mielőtt tovább lapoznék gyorsan hozzá kell fűznöm, hogy a Gyros népszerűségéhez nagyon sokat hozzátettek a kórház előtt regnáló Porto Rico büfé, valamint az Állomás-téri Zsuzsi grill tulajdonosai is. Nem beszélve Blazsánékról, akik a mai napig saját kézzel készített pékárukba töltik a belevalót, szintén az Állomás téren.
A világ azonban az elmúlt években sokat változott. A régi neveket lassan elfeledjük, mivel a büfék időnként gazdát cserélnek, vagy éppen a közlekedési szokások megváltozásával nimbuszuk megkopik.
Egy biztos, aki a belvárosban szeretne, kiváló gyrost, ne adj isten gyros-tálat szeretne falatozni, annak a kínálat ellenére nincs könnyű dolga. Nincs könnyű dolga, mert a közízlés olyan gyrost képzel el, ami jó: méréskelt áron, tetemes mennyiségben kerül az asztalra, az öntete nem vastag és nem hashajtós, a benne lévő fűszeres hús pedig kívül pirosra pirított, belül omlós, semmiféleképpen sem száraz, mint a forgács. Már régen rátudtunk arra, hogy a gyros tál mellé szolgált krumpli soha nem lesz, olyan, mint az édesanyánké. A fagyasztóban nevelkedett hasábok íze belénk ivódott, talán már hozzá is szoktunk. Csak néha ér meglepetés, ha a szokásos kicsit plasztik ízvilág helyett egy kis steak krumplival találkozom a műanyag tányéron, azonban ezt sem szereti mindenki, maradjunk hát az előre gyalult, villámgyorsan elkészíthető változatnál.
A fent vázolt gyrost lehet kapni a sokak által favorizált Total Gyrosban, az Univerzum alatt. [ http://www.totalgyros.hu ] A Total tulajdonosa néhány éve még az üzletház mellett egy kis büfében árulta a portékáját, azonban a közeli (Macallan és Karaoke bár) bulik miatt szépen lassan kinőtték a helyet, így átköltözött az egykor szebb napokat is látott első szabolcsi plázába. A bővítés elkerülhetetlenné vált, mert már a kibővített térben is gyakran fordul elő fő műsoridőben, hogy nincs elegendő ülőhely a vendégek számára. A problémát a jó idő oldja meg, mert akkor néhány asztalt és széket az árkádok alá is ki lehet helyezni.
A már emlegetett Twin Peaks [ http://www.twinpeaksbufe.hu ] sem fog csalódást okozni a gyros fanoknak, azonban a Twinre ráférne egy alapos rekonstrukció. A büfé megfáradt. Néhány éve nagyobb összeget költött egy igényesebb belső kialakítása érdekében a tulaj, de ebből ma már csak az látható, hogy az egykor trendi barackvirág színű beltér kiment a divatból, a sárga olasz csempe erősen megkopott, a csőbútorokkal egyetemben, a mellékhelyiségről pedig mondjuk ki, hagy némi kívánnivalót maga után. Ám mielőtt lehúznám a WC-én a helyet, nem fogom eltitkolni, hogy a kényelmet és ízlést illetően a Total sem nyilvánítható bezzeg gyereknek. Lenne ötletem a megújulásra…
A gyros-ozók egyik legnagyobb baja a szűkös beltér. Már néhány perc bent tartózkodás is elegendő ahhoz, hogy az fizetővendég összes ruhája - beleértve a zoknit és alsóneműt is - megmerüljön az emberes olajszagban. Ez a büfé, a fűszerektől lángoló poklában nem is annyira penetráns, mint távozáskor. Ha ilyenkor autóba ül egy randizó párocska, bizony igen kényelmetlenül fogják magukat érezni az iskolai menzák zsírszagát megszégyenítő, otromba olajszag miatt. A nyíregyházi gyros-büfék egyetemes jellemzője, ki belép az ajtajukon, az egy ideig feledje el a frissen mosott ruhák és parfümök illatát.
A mai írásom végén pedig egy komoly csalódással zárom utazásomat a Gyros univerzumban. Látogatást tettünk a Best Burger [ http://www.facebook.com/pages/Best-Burger/129319993898748 ] elnevezésű vadonatúj helyen. Bár ne tettük volna. A Bercsényi utcai régi épületben már sokféle ételes vállalkozás működött, kínai büfétől a kifőzdéig, ám a nagy lendület vége mindig csőd lett. Talán ma este megértettem a miértet is. A Best Burger ugyan átkozottul kellemes árakkal indít, egy gyros-tál fullosan is kijön egy ezresből, további 220 forintért pedig ájulásig ihatjuk magunkat a korlátlan fogyasztásra felajánlott gépi kólából, azonban az pénztárca barátság nem képes feledteti az amatőr zsonglőrködést a konyhában. Baconos, sajtos Best-tálat rendeltünk, olyan egyszer élünk alapon, még mosolyogva, azonban a vigyor hamar lehervadt az arcunkról. Először is mintegy 10 percet vártunk a tálra, de ezt betudtuk annak, hogy telefonos rendelés érkezett és a lányok ezt intézték el elsőként. Amikor „nejlonkesztyűben” (sic) megérkeztek a tálak még emberi fogyasztásra alkalmasnak tűnt az étel. Megbolygatva a „kazlat” azonban meghökkentő antagonisztikus ételféleségekkel találtuk szembe a villánkat, amitől úgy érzetük bizony vagy tévedés, vagy átverés áldozatai lettünk, de semmiféleképpen nem azt kaptuk, amit rendeltünk. A bacon ugyanis nyersen, hidegen, ujjnyi vastag darabokban jelent meg a reszelt sajt alatt és sajnos még abban is kételkednem kell, hogy a bacon-ként felszolgált élelmiszeripari mellékterméket, nem valamiféle kutya, vagy macskaszalámiként árulták, mielőtt úgy döntöttek, lehet ezt emberi fogyasztásra is felkínálni egy gyors-kajáldában.
Mielőtt végképp ráhúznám a helyre a vizes lepedőt, gyorsan adok ingyenes tanácsot az üzemeltetőnek! A bacon ebben az univerzumban – véleményem szerint – csak és kizárólag forgácsszerűen, vagy csíkokban pirítva, aranylón, ízletes, fűszeres zsírtól sercegve kerülhet a tálba, mert máskülönben, ahogy velünk történt paranormális esetté válik. Még most - egy picit megnyugodva - sem tudom értelmezni a nyers, öklömnyi darabokat, amelyek képesek voltak arra, hogy a magyar Gyros-tál szabványt megfogalmazó világra egyetlen pillanat alatt mindent eltörlő atombombát dobjanak. Nem, egyszerűen most is értetlenül állok, a párizsira hajazó, de valami vörös húst és szójaterméket tartalmazó baconnak csúfolt valami előtt, ami szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban inkább az élelmiszeripari merényleteket tartalmazó, fekete könyvek illusztrációja lehetne, más semmiképpen sem. Annyira meglepődtünk, hogy nem tudtunk megszólalni, sőt a letaglózott, kimerevített érzékszerveink miatt vissza sem tudtuk küldeni a plasztik-tálakat. Kínunkban, mint a bolondok kacagni kezdtünk azon, mekkora lúzereknek néznek minket és a kedves fogyasztókat.
A Best Burger lehetne akár jó hely is. A Best Burger bizonyosan lehetne a legjobb is Nyíregyházán. Bár sem a szintén jó áron kínált burgereket, sem a pizzákat nem kóstoltuk, de egy biztos, hogy most sok időnek kell eltelnie, hogy ismét oda merészkedjünk. Miközben ilyen komoly verdiktet állítok ki, eszembe jut az is - hogy a tulajt biztassam - ne csak az árak legyenek kedvezőek, a minőséget se felejtsük el. A „bacon” alatt ugyanis egészen ehető (de kevés) csirkehús volt. A mellékelt zöldséggel pedig csak azért gyűlt meg a bajunk, mert túl nagyra volt vágva és úgy nyakon öntve a túlságosan faragatlan ketchup-tartár kombóval, hogy a paradicsom és uborka darabok lassú ringatózásba kezdtek a rózsaszín habok között.
Türelemmel várom, hogy a nyíregyházi gyorsétteremek tulajdonosai mikor fedezik fel, sonkát, füstölt szalonnát, zöldséget - például krumplit - lehet a környékbeli gazdáktól is beszerezni. Ételt pedig nemcsak gyorsan, de meghökkentően jó minőségben is elő lehet állítani. Ami most folyik Nyíregyházán sok esetben lélektelen és olajszagú!
Elképzelhető, hogy erre van igény és kereslet, de azért biztos vagyok benne, hogy van olyan fogyasztó is, aki szívesen fizetne, akár egy picivel többet is a minőségért.
