Intravénásan bekötött éjszaka. Színes kávészacskókból, energiaitalokból rakott várat. Ült benne, akár egy pasa. Szemhéját, mint a mesében gyufaszálakkal támasztotta ki. Eldöntötte. Nem alszik tovább, megvárja a tavaszt. Kiüli, kiböjtöli. Nincs mese. A hosszú álmot másra bízza. Gondolni fog, hosszan, lázasan, kéjesen, nőkre, reményre, gyerekekre, akinek a szeme olyan, mint az övé. Halk zenét kapcsolt. Tangó. Aztán csönd, csak a hópihék bársony landolása. Egy bagoly felette. Mintha a száraz nádas suttogni kezdene. A jég rian. Egy iszapban pihenő hal testét parányi elektromos impulzus rázza meg.
Banális pillanat, mert ekkor megértette, az éjszaka mennyire frusztrált, remegő kis fekete madár. Ott ült a koffeinvárban és nézte, ahogy könyörög, hogy eressze be. Színes, hosszú álmot ígért cserébe, könnyes, kisírt szemmel. Az éjjel azt ígérte, hogy megfogja a kezét, míg alszik és selyemtakarókba burkolva egészen a hajnalig vezeti. Azzal érvelt, milyen lenne egy mozi, meg a színház zavaró, szemet remegtető fényben.
Ezzel szemben mennyire más egy nő teste az éjjeli, bíbor, zafír, ametiszt ragyogásban. Amikor a bőrüket valami ágybéli északi fény ragyogja körbe és a szerelem angyalokat varázsol a napközben sokszor elviselhetetlen sárkányokból.
Az éjszaka enni, inni kért. És akkor már mosolyogva csicseregte, hogy mennyire más este, gyertyafénynél falatozni, egy pohár konyakot kortyolni, amikor nincs más csak egy ropogó kályha, kandalló fénye. Van-e szebb annál, amikor a himlősarcú világot hótakaró borítja és mosolyogva bújik elő az ezüst Telihold, hogy végighaknizza a didergő éjszakát?
Ahogy kinézett a semmi kis várából, ahogy jobban megvizsgálta a vendéget a férfias ruha alól, egyszer csak kibuggyant ennek az asszonynak az ősi szépsége. Nem a májusi, üde leánygyermek állt itt a csilingelő csillagokkal. Nem is az érett, augusztusi dög. Hanem a januári asszony, akit ki kellene vetkőztetni magából, akinek félénk tekintetében valami őrületre kész izzást pillantott meg. Érezted már, ha a pucér tested hóval dörzsölik be, milyen forróság önt el? Érezted már, mennyire kipirulsz a januári éjszaka súlyától, milyen vészterhes páracsíkokat hagysz magad után? A januári éjszaka szerelme nehéz, fullasztó, de nem a jelenléte, igazából a hiánya fogvacogtató…
