Mi az, amit megvetsz? Erről ismerszel meg igazi mivoltodban.
Frank Herbert: Dűne
Próbálom magam visszafogni. Nem esni neki egyből a rendőrségnek. Nem esni egyből neki a világnak, nem keverni össze korábban csokorba gyűjtött frusztrációt a pillanatnyi haraggal, dühvel és a szomorú tehetetlenség szajkójával. A társasház előtt az egyébként forgalmas Belső körúton, pénteken este betörték a bal oldali üvegét a kocsimnak egy olyan válltáskáért, amiben egy kézkrém, egy telefontöltő és egy füles lapult. Talán felelőtlen voltam, de mentségemre legyen mondva 10 percre ugrottam fel a lakásba. Az autó magánterületen állt (hard prtotected by New Constitution) és a "járdán" közlekedve bele sem lehet látni. Ahhoz mellé kell(ett) lopódzni, be kell(ett) világítani, majd egy kaviccsal rendesen, istenesen oda kellett sózni a kocsi üvegének. Csupán így lehetett elkövetni a számomra jelentős anyagi kárral járó lopást. Az ablak ripityára tört, az apró darabjaival tele lett az utastér. A szinte üres válltáska eltűnt. Csupán a sárga csekkjeim és egy napszemüveg maradt a hátsó ülésen. A rablást néhány perc múlva fedeztem fel és egy véletlenül arra közlekedő járőrnek sikerült is jelenteni. Mivel először nem tudtam megmondani mi tűnt el, azt kérdezték, nincs-e haragosom, amire csak azt tudtam válaszolni, olyan aki ilyet tenne nincs. Aztán jöttek a forró nyomosok, apró fiolákba raktak az üvegszilánkokból, majd biztatóan azt mondták, egy hónapon belül kiderül, hogy nincs tettes és akkor majd mindent megtérít a casco, már ha van... Micsoda öröm gondoltam magamban és micsoda ördögi logika... Legalább egy óra kellett meg rendbe sikerült tenni az autót és a környezetét. Szép péntek este lett, és a hétvége is kellemesnek ígérkezik, kocsi nélkül...
Fura párhuzam, hogy csütörtök este a Huszárvár kápolnájában részt vettem azon a misén, melyen a roma gyilkosságok áldozatairól emlékeztek meg. Felolvasták mikor, hol dobtak be kézigránátot családi házak ablakán, mikor és hol lőttek le embereket, mint kutyákat vélt és valós indokokra hivatkozva. Egy ablaküveg kicserélhető, egy autó talán rendbe hozható, de egy halottba a legjobb szakik, sőt a legigazabb papok sem képesek már életet lehelni. Csorba Terike a Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke azt mondta, akkoriban rettegtek a romák a Huszár és a Keleti lakótelepen. Felváltva őrködtek, lesték nem jelenik-e meg egy gyanús autó...
A félelem kegyetlen érzés. A félelem - megtanította Herbert "istencsászár" Paulja, az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet.
Csak álom egy félelem, rettegés nélküli jogállam, ahol a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését? Csak egy mese, ahol a rendőrség elkapja a gyilkost, a rablót és megnyugtatja a felborzolt kedélyeket? Csak egy mese a biztonságos, könnyű álmot ígérő Nyíregyháza?
Esténként, blogírás közben, a nagy panorámaablakon keresztül látom, amikor későn, halkan elgurul a ház előtt egy járőrautó. Mindig megnyugtat, hogy erre is szétnéznek. Bámulom őket. Bámulnak ők is befelé. Talán azt gondolják miért nem alszom, hiszen nekem nem kell járőröznöm. Én pedig magamban a polgár dacával kérdezem, mit néztek annyira? Most pedig a polgár jogos félelmével kérdezem, hol vagytok, amikor szükségem lenne rátok..?
A világ és benne Nyíregyháza is butább (talán a válság óta, vagy régebbről számítsam?), kevésbé bájos, és egyáltalán nem biztonságos hellyé vált. A rablót a vesztenivaló nélküli indulat, a polgárt a vagyonának féltése nyomorítja. Pintye Gligor és Rózsa Sándor, Robin Hood meghívására nyugaton vegetálnak. Egy ideig pizzafutárkodtak, most szalag mellett dolgoznak egy multicégnél. Arra sincs pénzük, hogy egy fapados repülővel hazaszökjenek. Itthon fortélyos félelem igazgat. Szolgálnánk, de nagyon félünk...
