Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Angyali üdvözlet

2011. december 23. - Cardinalis

A közbeszéd színtiszta panaszkodás. Az emberek szidják a rendszert, a kormányt, a hitelminősítőket, devizaárfolyamokat. Hegyeset köpködve panaszkodnak, sírnak. Az ember már csak ilyen, főként ha magyar.

 

Néha nem tudom kikerülni én is belekeveredek ebbe a panaszörvénybe. Forgok vele napokig. Rosszul alszom, minden mondatom olyan mint amikor a németek tárgyalnak Magyarországon. Wir sehen, dass sie nach gute Leistungen streben, aber... Szóval látjuk, hogy törekednek, de... Mindig ott ólálkodik a De, mint valami utánunk osonó, lesből ránk vetődő gyilkos felkiáltójel.

 

Aztán egyszer csak jön valami, ami kizökkent a saját zárt, szűkre szabott világomból.

 

Az egyik nyíregyházi étterem úgy döntött ajándékokat gyűjt és megvendégeli a nagycsaládosokat. 52 embert hívtak meg, szülőket gyerekeket. Jó hír, szép esemény. Meghitt családi légkör. Amikor a jelenlévők meglátják az operatőrt és a fotósokat megilletődnek, bizalmatlanul mérgetenk bennünket. Jönnek a hiénák, hogy mindenből bazári hírt gyártsanak. Van benne valami. A média megeszi reggelire az intimitást...

 

Interjúzni szeretnék. Van aki nem vállalja, van aki arra kér értsem meg: nem szívesen. Aztán egy középkorú Úr rábólint. Három gyerekkel csöndben várakoznak az étterem Jézuskájára. Amikor előkerül a  mikrofon a férfi beszélni kezd. Mondja de nem részletezi, egyedül neveli a csöppségeket. Az arcából olvasom - nem merek rákérdezni - a sors nem volt kegyes hozzájuk. Az édesanya talán már a mennyországból figyeli hogyan cseperednek fel a Földön hagyott angyalkái.

 

  • Együtt díszítjük a fát. Már nagy a készülődés - meséli a férfi kissé megtörten.

  • És volt valami kívánságuk a gyerekeknek? Valami nagy álmuk karácsonyra? - kérdezem.

  • Ó, nincsenek nekik nagy vágyaik... - és elhalkul a hangja.

 

Nincs több kérdés. Gombóc a torkomban. Megilletődve köszönöm meg az interjút, amikor Gergő a legkisebb, 2-3 éves forma, ragyogó szemű kisfiú rám néz és szinte reménykedve súgja:

 

  • Vonatot... Vonatot kértem a Jézuskától...

 

Már nem érdekel, hogy nem volt időm még ajándékot venni, nem foglalkozom vele, hogy mi lesz a holnapi híradóval, meg az előszilveszteri műsorral. Megszólalni sem tudok, csak viszem Gergőt magammal a szívemben, angyali üdvözletként...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr453490399

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jézuska és Télapó 2011.12.23. 17:22:21

... igaz történet nyomán ... írta: Gáspári Marianna  

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása