(egy hirdetés története)
Ha az Isten Változás és nem Állandóság, ha Isten Növekedés és Fejlődés, akkor nincs többé szükség a megbocsátás fogalmára. A megbocsátás puszta fogalma eleve feltételezi a rosszat, az Eredendő Bűnt. De ha a fejlődés próbálgatás és tévedés útján való növekedés, akkor hogy lehet a tévedés bűn? Ha egyszer hozzátartozik a növekedéshez? Miért, egy anya talán úgy érzi, hogy meg kell bocsátania a gyerekének, hogy éretlen almát evett vagy a tüzes kályhára tette a kezét? Szerettél már valaha igazán valakit vagy valamit? Például egy nőt: voltál már szerelmes? Ha tényleg igazán szeretted, ugye, sose jutott eszedbe, hogy megbocsáss neki valamit? Igaz? Akármit csinált, azt mind helyesnek találtad, nem? Akármilyen fájdalmat okozott vele. Akit szeretünk, annak nem kell megbocsátani. Megbocsátani azoknak kell, akiket nem szeretünk.
(James Jones: Most és mindörökké)
(a hirdetés)
Napokig csak nézegette a hirdetést. Aztán, amikor egyik délután nem tudott mit kezdeni a munkával, előszedte. Az akták, mint valami hegylánc tornyosultak előtte. Forró kávéscsészéjét két tenyerébe szorítva, fájdalmasan hunyorgott rájuk. Azzal bíztatta magát, hogy ez tulajdonképpen egy baromi nagy pénzhegy. Csak meg kell számolni, csupán ennyi a feladat. Megszámolni, aztán villámgyorsan elkölteni, ezt az irdatlan sok lóvét. A kávé épp annyira híg és erőtlen volt, mint az álma. Az iroda sarkában kucorgott. Élvezte, ahogy a panorámaablakon besüt az alkonyati napfény. Nem tudott betelni azzal, hogy egyszeriben minden az övé lett. A hodályhoz hasonló, válaszfalak nélkül épített, napközben elviselhetetlenül zajos iroda egy csapásra édes magányban úszó paradicsommá vált. Árva számítógépek vak monitorjai, egy halkan zúgó ventillátor, egy hálózati nyomtató neszezése, csupán ennyi emlékeztette, holnap újra kezdődik a könyöklés, az ámokfutás.
"Ha szeretnéd, hogy a képen látható szőke angyal kényeztessen, akkor írj minél hamarabb és minden részletet megbeszélünk! angelface@yahoo.fr"
A hirdetés amatőrnek tetszett. A profik nem kerteltek, nyersen leírták mit, mennyiért vállalnak. Milyen telefonszámon és napszakban árulják a bájaikat. A többi hirdetés ehhez képest agresszívan, pénzéhesen, nyersen harapott. Nem volt bennük semmi báj, semmi könnyedség, játékosság. A lányok egy része ugyan megpróbált némi extrával vonzóbbá válni, kitűnni a többi közül, de ők is csak addig jutottak, hogy a fotógaranciás, útszéli képeik mellett diszkrécióval, megbízhatósággal és profizmussal igyekeztek klienseket fogni. Ezek inkább elrémisztették. Üresen ígérgettek és félelmet keltettek, felébresztették benne az anyja szoknyája mögé menekülő kisfiút. Igazából nem löttyedt, túlhajtott lotyókról álmodott, akiknek még a szájukból is a gumióvszerek undorító gumiszaga árad. Egy gésáról álmodott. Egy filmbéli, valószerűtlen tündéről, aki kizárólag a saját bejáratú ágytársa lesz, akinek éjjel mesélhet, akinek kiöntheti a lelkét és akit úgy hagyhat ott az ágyban, hogy az nem kérdezi meg, hová megy, kivel fog ebédelni, beszélgetni, meghitten kávézni. Vagy éppen kivel fog csókolózni, ha úri kedve úgy tartja...
A kavargó erotikus képzelgések közepette eszébe jutott a pici szőke lány, akit Brüsszelben fedezett fel a piros lámpás negyed egyik mohó kirakatában. Akkoriban tolmácsként dolgozott. A delegáció vezetője egy nagy természetű, öregedő félisten, a jól sikerült vacsora után rákacsintott és azt kérdezte, nem volna-e kedve velük menni egy kis éjjeli kocsikázásra.
- Nem bánja meg fiam! - bizalmaskodott az öreg és egészen közel hajolt az arcához, méregdrága Remy Martin meg az utána legurított, szőke Leffe savanyú mixtúrája áradt a szájából. - Meg jó lenne, ha jönne velünk valaki, aki tud alkudozni. Ki tudja mibe futunk bele az éjszaka! - fűzte hozzá rendkívül széles vigyorral, hogy a drága műfogsorán csak úgy csillogott a fény, csupán egy apró, beékelődött, fekete capelin kaviárszem rontotta el a fogsor kitárulkozó panorámaképét. Ekkor már egyik karjával át is ölelte és ellentmondást nem tűrve terelgette a barátai irányába. Az öreg már a terem végéből nagyokat kacsintott, biztosítva izgatottan toporzékoló cimboráit, lesz már aki lefordítsa kívánságaikat.
Az enyhén lejtős Brüsszeli utcácskákban pillantotta meg a szőke kislányt. Az imént még egy ínycsiklandozó török döneres előtt nyelt nagyokat, ahogy nyársra húzott, fűszeres húshegy lassan körbefordult és az utcára lehelte a sült, bolondító illatát. A hús - gondolta magában - a hús a legnagyobb kísértés: birtokolni, nyalni, rágni, szopogatni a csontról lerágni, átélni a zamatát! Mennyi őrültségre képes az ember a rózsaszín húsért... Amikor éppen táncolni kezdett a gégéje és élesen megkordult a gyomra befordultak egy apró utcába. Még a hús járt a fejében, egy évekkel korábban elfogyasztott dortmundi döner íze, Húsvéti, füstölt, főtt sonkák, sárgatúróval, egy valódi borjú bécsi Grazban, az édesanyja hústekercsei és egy elfeledett szerelem valószínűtlenül édesnek emlékező combtöve. De mindez elillant, minden korábbi íz, kéj és vad zabálás emléke elpárolgott, amikor a vérlázítóan fiatal szőke egyszer csak ott ült előtte.
Az a nagyszerű pillantás, ami még évek múlva is megkísértette, az a kirakatüvegen keresztül lobbant, nagy nyomáson kikristályosodott szerelemmolekula beleégett a szívébe. Persze csak egy semmi kis pont maradt, mint amikor hegesztés közben egy szikra apró lyukat mar a közelben lévő anyagba. Távolról nem is lehet észrevenni, csak aki közel hajol az láthatja meg az apró, ébenfekete heget. A lány fiatalnak tűnt, 20-22-éves formának, mint a fiú maga. Úgy ült egy apró, fekete selyembugyiban a magas bárszéken, karjaival takarva a sarkcsillagnak imádkozó mellbimbóit, mint aki véletlenül csöppent ide. Akit csak azzal bíztak meg, néhány percig őrizze ezt a rozsdamentes lábakon álló bárszéket, a rászáradt esőcseppektől maszatos ablak mögött. A lány bőre valami huzattól libabőrös lett, de forró parázsfényétől mégis remegni kezdett a levegő, ellenállhatatlan aurát, érzéki teljes alakos glóriát rajzolt köré a fiatalság, a romlatlanság ereje. A mosolya nyár, a szájfényről a júliusi égbolt jutott eszébe a fiúnak. Amikor hatalmas felhődunyhák úsznak az égen. Azt képzelte egy ilyen dunyha alatt szeretkezik majd a lánnyal a világ legvégéig. A kis hölgy persze zavarba jött a fiútól, aki bárgyú vágyakozással bámulta. A hősszerelmes szemei mint fekete bogarak bemásztak a bőre alá, mohó ujjai már a lány pihés hátát szántják, nyelve végigsiklik az állától a köldökéig és olyan könnyedén hatol belé, mintha a világ örök és állandó rendje lenne a testük találkozása. A maga természetességében parancsoló látomást mindketten átélték, és ettől bíbor pír lepte el a mademoiselle arcát; szégyellte, hogy élete egyetlen igaz, fehér lovon érkező hercege, pontosan itt a bordély kirakatüvege mögött látja, pőrén, a bűn rossz alpakkalavórjában mosakodva. Az egész nem tartott tovább néhány másodpercig. A fiú még bámult, az idősebb férfiak csak nevették. A lány ekkor egy törülközőt kapott balladaformájú kebeli elé és intett a srác jöjjön az ajtó elé. A fiú bódultan indult el, majd megállt a küszöbön. Az ajtó mögött matatás, elfordult a kulcs, nyikorogva engedelmeskedtek a sarokpántok és feltárult a szentély. Ott remegett kábán, szemben a félénken mosolygó, majdnem meztelen, bűnös angyallal. A lány közelebb lépett, mint egy balerina villámgyorsan lábujjhegyre állt. Két tenyerébe fogta a srác arcát, nézte az öntudatlanság határán imbolygó férfit. A lány törülközője a földön landolt, majd a fiú nyakába borult, valamit suttogott neki franciául, aztán egy szemvillanás alatt sarkon fordult és eltűnt az extra méretű kukkolóval ellátott biztonsági ajtó mögött... Csak egy fehér, tusfürdő és öblítő illatú apró törülköző maradt utána.
- Palikám, maga aztán kapós fiú! Ha gondolja befizetem! - mondta felsőbbrendűen élcelődve, de valahol nagyon is irigykedve, a tökéletes műfogsorral rendelkező öreg, miközben a többiek jót nevettek a meghökkentő románcon.
- Meg kell hagyni csinos kis kurva, az anyja hétszázát! - fűzte hozzá egy kopaszodó, pocakos tanácsnok, aki éppen egy nagyot szippantott a sárga ujjai között parázsló cigarillóba.
Alig tért magához. Az öregek itt is- ott is megálltak egy- egy nagy ablak előtt. Fekete lányok, bősz farukat rázva szambáztak, szentpétervári porcelánszőkék unatkoztak, pici, fiús csípőjű, szőrös puncis ázsiaiak nevetgéltek, amikor szemügyre vették a portékát. Ezek a ferde szemű lányok nem szőrtelenítették a szeméremtestüket; miközben izgágán szétvetették lábukat, a fekete, erős szőrhalom úgy mozgott az ölüknél, mintha önálló életet élne.
Még egy-egy helyen az árakat is meg kellett kérdezni a nagyuraknak. De végül nem történt semmi. A mozizás után az öregek rendeltek egy taxit és bevitették magukat a Kunstbergig. Onnan gyalog indultak el az óváros szűk utcái felé. Mint aki attól fél követik, a srác folyamatosan hátra pislogott, hátha utána jön a lány. Egy kocsmában itták le magukat, de az angyal nem jött. Így aztán egy leheletnyit molett, holland lánnyal nevetgélt hajnalig, aki sokat tudott a belga sörökről. A rubensi aktmodell azt kezdte szakértően magyarázni, hogy a belga sör olyan, mint máshol a bor. Itt is számít az évjárat, a komló, na meg az árpa minősége és legfőképp a főzéshez felhasznált víztől függ a sör zamata. Mikor kifulladtak és jó néhány világos Leffe-et legurítottak a lány egy Westvleteren 12-őt rendelt neki. Ez a sör minden korábbinál zamatosabbnak, kiforrottabbnak és tökéletesebbnek tűnt. Semmi művi, semmi izzadságíz, erőlködés nélkül készült mennyei ital volt, csak azt sajnálta, hogy már nem józan, már nem tiszta fejjel éli át ezt a pillanatot. Amikor ezen merengett a holland lány közelebb hajolt hozzá, vadul megcsókolta, úgy ledugta a torkán hosszú nyelvét, hogy majdnem kiokádta a világ legtökéletesebb sörét.
Legalább egy fotóm lenne arról a szőkéről, ahogy a bárszéken mosolyog - szürcsölt bele a langyosodó kávéba. A csészét visszahelyezte az asztalra és közelebb hajolt a monitorhoz.
"Ha szeretnéd, hogy a képen látható szőke angyal kényeztessen, akkor írj minél hamarabb és minden részletet megbeszélünk! angelface@yahoo.fr"
Egy levágott fejű angyal látszott a hirdetés alá biggyesztett fotón. Telt keblek, finoman ívelt has, világot jelentő csípő és olyan comb, amire kéjesen csak azt szokta mondani; kanca. Ahogy nézte a fotón a fej nélküli, térd fölött elvágott lányt, érezte, ha ez a test végigmenne előtte az utcán nem tudná levenni ringó csípőjéről a szemét. A feltételezhetően szőke, hosszú hajból a fotón csupán két tincs lett, de az biztos, hogy átkozottul jól állt neki a lila, fekete csipkével szegélyezett fehérnemű szett. A kép felizgatta. Szinte már érezte a szőke angyal finom hosszú ujjait, melyek valóban kényeztetnek és nem rándulnak egy ócska, tartalom nélküli félóra után köszvényesen markokra, amibe a röpke boldogság árát kell szórni.
Először azon gondolkodott, hogy lehúzza nadrágja cipzárját és ott a monitor előtt szerez egy kis örömöt magának, de azért mégiscsak erősebb volt benne a szemérem, a munkahelyen nem illene. Létrehozott - álnéven - egy e-mail fiókot és megírta a lánynak, hogy érdekelné a dolog. A levél után még dolgozott egy kicsit, aztán úgy döntött, hogy a munkát is elküldi aludni holnapig...
(másnap)
Szia!
Köszönöm érdeklődésed. Leírom, hogyan is működik nálam ez a dolog. Amit én nyújtok: érzéki érintések masszázzsal, és francia. Mindez 1 óra 10e. A minőséget meg kell fizetni. :) A hirdetésben lévő kép elegendő ahhoz, hogy valaki el tudja dönteni, tetszem-e neki vagy sem, és hogy akar-e velem találkozni és "üzletet kötni". Éppen ezért több képet nem küldök. Az arcom a képen látható test minőségével egyenlő. Ha valaki szeretne velem találkozni, akkor megbeszélünk egy konkrét helyet és időpontot. Helyet én nem tudok biztosítani, azt neked kellene. Tel. számot nem adok, hanem bízok a megbeszélt találkozási helyben és időben. Én nem olyan vagyok, mint a többi lány aki ilyet tesz. Ha szeretnél velem "mindkettőnk számára kellemes üzletet kötni", akkor írj és csatolj képet légy szíves. Várom válaszod!
Ez bolond! - gondolta magában. Vagy fogalma sincs erről a szakmáról annyira amatőr, vagy ha van, akkor egyszerűen csak nem érti, így nem lehet kuncsaftokat fogni. Egy ilyen levél után a gyakori ribizlisek egyszerűen legyintenek. Kisanyám, már ha egyáltalán "kisanyám" van a hirdetés mögött, és nem egy buzi transzvesztita, akkor azt kell, hogy mondjam; te bolond vagy. Még ilyet! - hüledezett nevetve. Én küldjek fotót magamról és ráadásul higgyem is el, egy istennő fog erotikus masszázsban részesíteni, mindezt vakon, megbízva valakiben.
Ezer féle forgatókönyv jutott eszébe. Talán csak egy amatőr tizenéves, aki poénból feladott egy hirdetést, és fogalma sincs, itt azért többől van szó, minthogy egy kis masszázsért meg egy pippantásért, valaki kicsenget neki egy mayo chix farmerra valót. Aztán arra is gondolt, egy hülye zsaru próbálkozik, szatírok, pedofilok vagy egyéb pszichopaták lefülelésével. Egy pillanatig sem hitte el, hogy a hirdetés feladója egy csinos szőke csaj lenne. Átlátszónak, gyermetegnek, kiskamasznak érezte a levelet. Ostobának, ahol a levél feladója szamárnak, palimadárnak nézi és jót röhög a markába.
- Na jó - gondolta magában - majd adok én neked! Tudod kivel fogsz te szórakozni! - dühében arra jutott, megírja ennek a szemétnek, hogy a jó édesanyjával szórakozzon, ne vele, de aztán néhány perc múlva, amikor lehiggadt, már egészen szórakoztatónak látta a helyzetet. - Ugyan ebből nem lesz életre szóló pásztoróra, de azért kíváncsi vagyok, ki van a monitor másik oldalán. Legfeljebb nevetek egy nagyot a végén. Leült a gépe elé és a következő néhány sort pötyögte be:
Szia!
Bár kissé furcsán értelmezed az üzletkötés fogalmát és az általad felállított kritériumokkal is vitába tudnék szállni, de ez a szakma nem arról szól hogy az érvényes PTK szerint járjunk el. Az árral is tudnék vitatkozni, de jóhiszemű leszek: tegyük fel, te vagy a minőség a városban. Most már csak az időpontot kellene egyeztetni. Ha jó neked a ma este, akkor kérlek rövid időn belül jelezd. Ha esetleg a holnap délután, akkor az is jó nekem, 14 óra után. Érted is tudok menni, ha nem jó, akkor megírom a címet és pontosan lefixáljuk a találkát. Mit szólsz hozzá?
Az igazi romlás akkor kezdődik, amikor a hazugságok beférkőznek a hálószobákba, amikor a csalás már a legintimebb kapcsolatokat is rágni kezdi. Mint a moly a gyapjúban, elcsámcsog rajta, feléli, szétporlasztja a drága szőttest. A törvényre emelt hazudozás és csalás, mindig fentről érkezik. Amikor az igazságot elhazudó diplomácia élettelen nyelvén a megválasztott képviselők kezdenek igét hirdetni, de a pózokon kívül, minden szavuk ostoba mellébeszélés. Kényszeresen hazudnak, mert még maguknak sem merik bevallani, minden sikerüket annak köszönhetik, hogy azt mondták az isten adta népnek, amit az éppen hallani óhajtott. Az igazán nagy baj akkor érkezik meg, amikor a hazugságvírus, már nemcsak a közbeszédben, hanem otthon is fertőzni kezd. Amikor az apa egyszerre hazudik a feleségének és a lányának. Amikor a feleség úgy érzi a hazugság édes kábítószere nélkül értelmét vesztené az élete. A világ akkor indult el a pokol felé, amikor hazugság, a mások átverése, és az önámítás legális túlélési stratégiává vált. Most a legmeghökkentőbb és legritkább dolog az igazság a világon. Nincs olyan ember, akiből ne váltan ki dühöt, agressziót, félelmet a nyers, csiszolatlan igazság, ami olyan mint egy nagyon erős sav, lemarja, lecsupaszítja az embert és a lelkét...
Nem várt választ. Csak az járt a fejében az egész nem több egy buta tréfánál. Akkor lepődött meg csak igazán, amikor néhány óra múlva újabb levele érkezett.
Szia.
A saját véleményed megtarthatod magadnak. Engem nem érdekel. Na most, ha ennyire kifogásolod ezt az én "sajátos üzletemet", akkor nyugodtan kereshetsz másik lányt, olcsóbban, és attól többest is kaphatsz. Te érdeklődtél, én válaszoltam. A másik dolog, amíg képet nem látok az illetőről, addig senkivel nem találkozok. Te is láttál rólam képet, igaz arc nélkül, de erről is írtam előző levelemben. Illetve nagyon fontos még, hogy csak akkor találkozok valakivel, ha egy nappal előtte már 100%-ra le van fixálva a találkozás helye és ideje. A választási lehetőség a tiéd. Van még sok - olcsó - lány...
- Milyen kis hetyke, milyen önérzetes! Nem megszokott egy ribizlitől. – gondolta magában és egyre inkább egy 16-18 év körüli fiatal lány személyisége bontakozott ki előtte. Egy csitrié, aki ki tudja miért, de úgy döntött erre a káprázatosan vékony jégre merészkedik. Már látta maga előtt, ahogy morcos képpel beül a kocsijába. Csinos és hűvös, mint egy hűtőből kikapott rozé üvege. A fiatalságából eredő korlátoltságában csak int, hogy csináljon már valamit végre. Nem beszélgetni, ismerkedni jött, arra ott vannak a barátai és a disco. Húzza le már a nadrágját, tegye szabaddá az altestét. Aztán a lány kelletlenül hozzálát a feladatnak. Hideg a keze és nyirkos, amikor hozzáér. A rágójával először nem tud mit kezdeni, majd egyszerűen kidobja az ablakon. Föléhajol. Dolgozik, erőltetett minden mozdulat, kényszeres, mintha egy gyár szalagja mellett gürizne, de ettől még szép, ettől még megkapó, pedig fényévekre tart a szakmában olyan nagyon hangsúlyozott barátnő feelingtől. Talán nem is sejti, hogy egy kis türelemmel, odafigyeléssel komoly vendégkörre tehetne szert. Persze mindez csak feltételezés. Semmi több csak néhány levélsorból átszűrődő vörös fény, amely a lelke vetítővásznán rajzol személyiségképet valakiről, akivel még soha nem találkozott.
Nem várt tovább, azonnal megírta, hogy mikor ér rá. A “szolgáltató” válasza nem sokáig váratott magára. Egy fél órán belül ott villogott a képernyőjén. Akkor holnap minden kiderül, nyugtázta. Izgatott lett, szaporábban vette a levegőt.
- Na de azért csak fogok tudni aludni! - mosolyodott el kéjesen...
(a találka)
Egy belvárosi panzióban vett ki szobát. A lánynak azt írta, menjen egyből oda, kérje el a 6-os szoba kulcsát és várja meg míg megérkezik. Fotót is küldött magáról, ahogy kérte. Egy ezer éve külföldre költözött főiskolás barátja fényképét csatolta a válaszlevélhez.
- Gyula biztosan nem fog megharagudni New Yorkban, hogy a fene a jódógát! - nevetett kajánul amikor csatolta az e-mailhez. Ráadásul még hasonlítunk is ezzel a fazonírozott borostával! - két ujjával dörzsölgetni kezdte lágyan ívelő állát.
Egy félreeső helyen állította le a kocsiját. Izgatott lett, de még nem döntötte el, hogy valóban bemegy-e. Matatott a kesztyűtartóban, összeszedett némi szemetet, cukrospapirokat, meg egy kólás flakont. Kiszállt, beledobálta a hulladékot a legközelebbi kukába, közben pedig figyelt. Szuggerálva nézte a panzió bejáratát, mintha röntgen szemei lennének és képes átlátni a vastag falakon. Egy yorkshire terriert sétáltató, feltűnően csinos középiskolás lány vonult el előtte. Utána fordította fejét, nézte a fényes cicanadrágba bújtatott izmos, kerek fenekét. Csücsörített ajakival, ahogy bámult és megérezte, hogy éhes. Megjött az étvágya, szaporábban kezdett el lélegezni és öles léptekkel indult a 6-os számú "kórterem" felé.
A birtoklási- és kalandvágy, az elvágyódás, a felfedezés gyermeki öröme mind hímneműek. Valahogy szoros összefüggésben állnak az y kromoszómával. Ha egyszer majd sokkal többet tudunk a génekről kiderül, az isten jókedvében ide gyömöszölt be mindent, amit egyszerűen el akart dugni a nők elől. Bele az "y" kromoszómák utazóládáiba, elrejtve a kíváncsi női szemek elől. De azt is tudta az isten, hogy ez a csomag bizony időzített bomba. Egy idő után minden férfinál magától felmondja szolgálatot a zárja, kiömlik a tartalma. Olyankor nincs mese, a genetikai sors beteljesíti magát. A férfi nyughatatlanná válik, menőkéje támad, nem bír magával. Minden idegesíteni kezdi, ami nincs mozgásban, ami ellentmond a lényével, ellentmond a szigorú parancssorokból álló programjával: termékenyítsd meg, fedezd fel, bontsd ki, teremtsd meg, uralkodj rajta!
A recepciónál széles mosollyal fogadta egy szürke kiskosztümbe öltözött szőkésbarna lány. Haja lófarokban, fehér keretes szemüveggel nézett rá. Csinos, ám szándékosan szürke egérnek öltözik - de azért jól megnézte az apró anyajegyet az ajka felett és a szemrevaló dekoltázsa mellett, a picit ferdén elhelyezett kitűzőt: Nóra. A lány készségesen mutatta meg, hogy merre van a hatos és halkan hozzáfűzte, a "felesége" már várja.
- Na persze a feleségem. - gondolta magában. - Egy arcnélküli, magát csinosnak és nem éppen olcsónak tituláló ribizli. A neten rendelt feleségem, akiről most fog lehullani a fátyol. Legszívesebben megkérdezte volna, hogy a kedves Nórácska mit gondol a feleségéről, szerinte csinos? Szemrevaló? Milyen ruhában érkezett? Elegáns volt-e? A sminkje, a parfümje miről árulkodott? Mindez csak akkor derül ki, amikor kinyitja az ajtó. Amikor feltárul előtte a mennyország kapuja és ott áll valaki, remélhetőleg a fej nélküli lány, de most már arccal, bájos gödröcskékkel a pofiján és duzzadt, érzéki meggyszínű ajkakkal. Az orrcimpája kitágult, léptei puhák voltak a padlószőnyegen, de aki kívülről szemlélte láthatta, siet. Aztán ott állt az ajtó előtt. MDF lapból készült sima ajtó. Talán szélesebb mint a szabvány. De ki tudja, hogy az ilyen panziókban mi a szabvány? Kopogása határozottnak tűnt. A válasz mégsem azonnal érkezett, némi hatásszünet után már - már ismerősen csendült a tessék. A férfi lenyomta a kilincset és belépett. De nem jött szembe vele senki, nem várta senki. Az előszobában csupán egy elegáns táska. Mintha látott volna már ilyet, esküdni nem merne. Egy szőrméből készült kiskabát a fogason, elegáns visszafogott de ami a leginkább otthonosnak tetszett az az illat volt, ami betöltötte a szobát. Calvin Klein Euphoria...
- Pillanat és mindjárt kész vagyok! - kiáltotta egy dobozhang a mosdóból és nem is sokáig kellett várni, hogy feltáruljon az ajtó. Először a kezét látta meg, aztán villámgyorsan végigsiklott a tekintete a karcsú nőn a cipőjétől az arcáig. A férfinak akkor nem is dobban, dübbent egyet szíve és ott a narancsszínű padlószőnyegen a földbe gyökerezett a lába...
A nő sem járt jobban. Csak beszaladt, hogy átvegye a kis koktélruháját. Felfrissítse magát, belenézzen a tükörbe, dobjon egy kis szájfényt az ajkaira. Nem is gondolkodott, csupán a rögzült, rutinszerű mozdulatsort játszotta végig. Nem gondolkodott, mert már rég túljutott azon, hogy fog kinézni, milyen lesz a vendég. Mit vár majd tőle. Milyen lesz hozzáérni, a szemébe nézni. Kielégíteni. Hogyan lépi majd át az ismeretlenségből meredező távolságtartást. Könnyen feloldódik-e majd.
- De kellene egy kis konyak, vagy tequila... - erre gondolt, miközben az ajka széléről letörölte a félre csúszott fényesítő anyagot. Lesz, ami lesz - és kinyitotta a mosdó ajtaját. Erőltetett mosollyal lépett elő, hogy abban a pillanatban lehervadjon a vigyor a képéről. A férje állt előtte...
(hazafelé)
Két megfagyott ember utazik egy autóban. Két kegyetlen, istentelen némaságba zuhant ember. Ülnek egymás mellett. Néznek ki az ablakon. A világ érzéketlen: autók suhannak el mellettük, unott arcú sofőrökkel és utasokkal. Az egész olyan valószerűtlen, mintha csak egy buta film statisztái lennének. Ez nem az én ruhám, ez nem az én szerepem! Keserűségükben a lelkiismeret furdalás és a féltékenység darabkái. Nem is tudják megmondani mi fáj jobban, a csalás vagy a leleplezés? A hűtlenség, a kényszerű beismerés? Az arcukhoz vágott tény: a szeretkezések, beszélgetések nélküli éjszakák, a savanyú veszekedések most bolond tréfát űznek velük. Ül a két ember az autóban, két kigyulladt ember, akikből a fojtott égés miatt csak sűrű, büdös, torokszorító füst gomolyog. Ülnek egymás mellett mint két cinkos gyilkos, akiket összeköt a bűn, ám mégis valahol a gyűlölet és a szerelem között húzódó apró szürkületi zónában egymás kezét fogva bukdácsolnak.
Ül két ember egymás mellett egy kocsiban. Kívülről nem látszik, egy világ omlott össze bennük. Kívülről nem látszik, hogy nincs több álmuk, éjszakáik üresek lesznek mint téli éjjel az utcák. Két ember ül egy autóban, nem is néznek egymásra, hallgatnak. Pedig a fájdalomtól és kétségbeeséstől ordítani tudnának. Megölni, megenni, elpusztítani a másikat. Lassan kéjesen, jól megrágva minden falatot. De a bosszú elmarad. Ülnek egymás mellett és bámulják a bolond világot. Aztán ki tudja miért a lány a fejét a fiú vállára hajtja. Az egyszeriben zokogni szeretne, de még az sem sikerül neki. Egyszerűen csak hagyja. Hagyja, hogy a szőke tincsek a vállára hulljanak...
