Mit csinált őfelsége 3-tól 5-ig?

Mi történt egy hónap alatt? Hol volt, mit csinált őfelsége 3- tól 5-ig? Utoljára még Makk Károllyal egy rozé fröccs mellett, meg Csányival, aki Schneider Zoli élcein mosolyogva, az orra alatt csak ennyit válaszol: who the fuck is Polygami? Marad, ismét marad néhány DVD, hogy legyen miről emlékezni. Közben Gera Zoltán a Duna Autonómián nevetve vág a képembe vaskos, nehezen emészthető, gumitalpú mondatokat: aki sokat foglalkozik a múlttal, annak nincs ideje megélni a jelent.

Nincs ideje elmerülni a jelenben és élvezni azt Zoli bátyám! De igazad van! -  már megbocsáss, hogy a korban fele akkora sincs suttyó, csak így letegez. Nekem akkor is te vagy a Hetvenkedő szomszédja és megkapóan mondod a Taub féle Radnótis, a csillagos égre  írt darabjában: "Most öt óra! Mire eljön a hatóra a katonánál lesz a hetéra!"

Egészség

Soha ennyi taknyot még nem láttam. Soha ennyire nem gyulladt még be a hallójáratom. Soha ennyire nem voltam közel, hogy feladjam a hitvallásom, mely szerint nekem isteni eleve elrendeltetésből kell vidéki újságírónak lennem. Apám fia vagyok. Apám érzékeny, őszinte, lánglelkű, de néha kicsit bugyután őszinte és magát butának tettetető (vagy talán buta is) fia. A gének néha mint a rákok, minden ok nélkül visszafelé,  az enyészetnek toronyiránt sétálnak.

A tenger(nagy)

Aztán el kellene mondani, hogy több mint egy hétig csavarogtam a tenger partján. A Monarchia legkedvesebb fiaként, lassan gördültem végig Abbázia útjain és lopva nézegettem vajon József Attila melyik kövecskéről pisált bele az Adriába. Rovinj édes kaptatói, Porec fenséges haltáljai, Krk andalító Pinea erdői mind az enyém volt egy hétig. Pulában mintha valami dák vér kelt volna életre bennem, szinte láttam, ahogy én állok a porondon és jajgatnak legyőzött ellenfeleim a világ hatodik legnagyobb Arénájában,a  császár szarkasztikus örömére. Kíméletlen gladiátorok érzékeny lelkű leszármazottjaként (micsoda ellentmondás) hunyorogtam a Gemini kapu alatt és egy percig azt is tudtam Augustus császár temploma előtt, hogy az isteni kezet fogott velem...

Premantura csendjében és legkékebb vízében mártóztam meg. A tenger 27 fokos, akár egy langyos kád víz, szemben velem jó 900 méterre egy kopár halom, egy incselkedő sziget. A sziklákon orosz lányok mutogatták fehér kebleiket a szemükben is éhes német srácoknak. World Peace gondoltam magamban, miközben éreztem a nyílt tenger fölött már csak a hormonok  csapnak össze. Otthon éreztem magam, miközben nagyokat kortyoltam a nehéz vörös Teranból és a lázadóan buborékos, könnyű Malvazijából. Az apartman nagy erkélyről akár egész nap flörtölhettem a békés kék szőttessel, melyet éppen hogy csak cirógatott a Serenissima felől fúvó meleg és bohó szél. A tengerben kíváncsi és színes halak, remeterákok, na meg persze tengeri sünök köszöntöttek. Idén felfedeztem, hogy a rettegetett sünök valójában nagyon is könnyen sebezhetőek; a mindig éhes halak imádják a narancsszínű húsukat. Amikor egy nagyobb darab kővel valaki feltöri a szerencsétlen sün tüskés mészházát, akkor a halak pillanatok alatt szétcincálják a puhatestűt és kérdőn néznek a kőbaltás gyilkosra: ugye kínálsz még nekünk néhány falatot? Miközben hüledezve nézem, hogyan tűnnek el az éhes halszájban a sünzsigerek, és a vízben apró részecskék kezdenek lebegni, dühöm lecsillapodik, a halak hasa megtömve, a többiek már fellélegezhetnek, a kőbaltás magyar a part felé úszik...

Szarajevói ásványvíz, Kauflandos előre csomagolt cevapcici, némi olívaolajon megpirítva, barna kenyérrel és egy kis Horcicával bolondítva. Sörből is próbáltam eleget. Na persze szívesen kóstoltam olyan étteremben is a mediterrán ízeket, ahol a palatablán büszkén hirdette a tulajdonos: No Pizza, No Kalamari, No Cevapcici, Only Mediterran Cousin's... De azt is be kell vallani, hogy Pulában a Pompeii pizzériában, amit egyes tripadvisoros kollégák keményen lehúztak, bizony én kiváló isztriai pizzát ettem roppanós spárgával és gyönyörű isztriai, füstölt sonkával ékesítve.     

Lélekből...       

Néha nap az ember elveszíti, aztán talán még ugyanabban az órában meg is találja magát. Nincs mese. Az elveszített részek, gondolatok, versek és álmok, egyszer csak egy nejlonszatyorban ott lógnak egy rozsdás kerítésre akasztva. Ilyenkor tudom, a sorsomat bármibe is csomagoljam, bárhová is adjam fel, bármennyire érezzem távolinak, visszatalál hozzám. Visszajön, mint  a jól elkészített bumeráng. Lélek ki, sors el, mint egy rossz drámában, aztán lélek és sors is vissza. Hogy a kiüresedett porhüvely újra mosolyt találjon a párnáján.

Te is morzsolgatod a párnád csücskét, kora őszi hajnalokon? Te is álmodsz még királyságról, csöndes, színes házakról, melyek felett fehér ruhás sirályok mondják a magukét?

Közben az igazságom, az arcom féltem, hogy amit a tükörben megígértem annak a kedves fiatalembernek tartani tudjam.

Így kell eljutni a jelenig. Talán azért írok, írtam nehezen a jelenről, mert képlékeny. A múlt egyszerű kifestő. Már valaki megrajzolta, nekem csak elő kell vennem a ceruzáim és színt adni a feledéstől mentett fekete-fehér tényeknek. A jelen ellenben megtévesztő. Amit ma gyűlölök, holnap meglehet szeretni fogom. A jelent, mint egy sok ezer darabos kirakót, egy nagy dobozból kell elővenni. A jelent türelmesen ki kell rakosgatni, a múltból kapott sok esetben egymásnak ellent mondó használati utasítások alapján.

A jelennel nehéz házasodni. A jelen csak azoknak jó, akik soha nem meditálnak, nem félnek itt vagy ott kitűzni zászlóikat is azt a szélbe kiáltani, tudják, hogy nekik van igazuk.

Én nem hiszem, hogy igazam lenne. Vagy inkább nem hiszem, hogy az egyetlen origóhoz, amit a létem jelölt ki, ehhez a középponthoz kellene bárkinek, nemhogy mindenkinek igazodnia. Azt hiszem nem vagyok jó politikus, de talán jó pedagógusnak születtem. Jó demokratának, aki az övével szöges ellentétben álló eszmékben is megtalálja az igazságot Egy újságban azt írta valaki, hogy nincs neokonzervatív irány, nincs demokratikusan konzervatív ideológia Magyarországon. Valaki azt találta írni, hogy ma ebben az országban magát értelmiséginek vallónak csak az idealista, balosan liberalista elvekhez lehet felzárkóznia.

Megsúgom az ilyen kinyilatkozóknak, a konzervativizmus, a nép-nemzetiség, a magyar-kozmopolitizmus, a mangalica-cabanossi, a legvehmensebb tagadás ellenére is létezik, sőt virágzik. Vagyunk még itt 30-asok, akik hiszik és tudják, hogy az isten segedelmével lehet országot építeni, lehet gyermeket vállalni, lehet heteroszexuális kapcsolatban leélni az életünket és lehet úgy magyarként kozmopolitává válni, hogy közben nem akar az ember idegesítő álliberálsziréneket hallgatni, akik mindig jobban tudják, hogy mi történik a világban. Persze az ember annyiban átérzi a baloldal létének szükségszerűségét, hogy lassan már nem csak proletárok és panellakók, de a kertes házakban szocializálódott középosztály is a pénztelenségbe süllyed el.

Egy hónap. Egy hónap alatt a számban legtöbbször a végtörlesztés szó fordult meg. Végtörleszteni. Így főnévi igenévként. A végtörleszteni kell bankok, balekok és bélpoklosok felé. Végtörleszteni és könnyűt álmodni. Ez a mi munkánk és nem is kevés...