Krisztiánnak és Zolinak ajánlva
Nem történhet rosszabb veled mint, hogy a szíved legóhajtottabb vágya egyszeriben csak beteljesedik. A világ üres, buta, érzelem, könny, mániásdepressziós mentes hely lenne, ha az óhajaink egy csettintésre valósággá válnának. A fájdalmas vágyakozás, a plátói szerelmek sokkal többet adtak az emberiségnek, mint a magazinarcú, gazdag hans hansenek és a szőke, számító istennők, ingeborg holmok vonalzóval megrajzolt életpályái. Igen, a fájdalom, a küszködés, az önmagunkkal való birkózás, a változásra ösztönző vonzalmak, a betört fejek, a lélekszaggató csalódások ezek vitték előre az emberiséget. A tinédzser "lamúrtól" megrészegült Romeó és Júlia egekben köttetett örök hűsége néhány év múlva biztosan darabokra hullik, mint egy betört tükör. Kapcsolatuk vége egyértelmű katasztrófa: szánalmas veszekedések sorozata, csalás, vádaskodás és más karjaiba való menekülés.
Nincs szánalmasabb, mint úgy ébredni; a hőn áhított, az idolnak, istennek tartott lény, hortyogva fekszik melletted és inkább hallgatod a szuszogását, mint az unalmas, holtig ismételgetett szólamait. A kihűlt szerelem nem több, mint a salak a kandallóban. Néha szép, néha érdekes, de ki kell pucolni annak érdekében, hogy a helyén új tűz keletkezzen...
Mégis mindezek ellenére: a közös tudat legmélyéről elő- előkerül egy csodaszép mese, egy ősi legenda, a sírig, a holtomiglan-holtodiglan tartó nagy szerelemről. Hiába az ellentmondó tapasztalat, a jéghideg racionalitás. Valami bent, a lélek mélyén azt súgja, kísérletezz, higgy, remélj; megkaphatod te is. Számodra is van egy megunhatatlan, állandó megújulásra képes, a képzeletből előlépett tökéletes társ...
Pedig az életed célja amúgy sem lehet a megnyugvás, hanem az örök, az állandó keresés: a próba, az út, a mozgás, a lendület, az adrenalinfröccs és talán a méltó jutalom a szíved, lelked, tested átjáró izgága szerelem. Ez a könnyen szublimáló, kémialiga azonosíthatatlan kötés, lágy bokréta az atomok, molekulák, szervek és idegek között. Ez a szívgyengítő energiaital, ez a piszkos bomba, melyet égi terroristák helyeztek a bordáink mögé.
Hiszek és mégis hitemet levagdalja tündéri fintora hatalma; mert látom az emberek mégsem a szerelemnek, hanem pénznek, helyzeteknek, állásoknak, élnek. Nem a szerelmet keresik, hanem a kényelmet, a hatalmat a világ látható és vásárolható része felett.
A tündéri fintor kiröhögi az olyan genetikailag idealista irkászokat, mint jómagam. Az élet fityiszt mutat. Suba a subához, guba a gubához konvergál. Miközben ezeket sorokat szántom, pontosan tisztában vagyok, a pusztába kiáltok. A birtokos eset minden nyelvtani eset felett áll. Bírni pénzt, hatalmat és a nőcskék könnyű szívét ez ám a grammatikai viszony! S ezek a nőcskék látva a világ buta matematikáját, a sikert, a csillogást végül mindig a megtollasodott kakasokat választják, hogy aztán úgy bánják meg léhaságukat, hogy elhazudják maguk elől a valóságot.
A törpéknek ellenben megmarad, hogy nagyot alkothatnak a világmegváltó képzőművészetekben. Dalolhatnak, írhatnak alkoholba fojthatják negédes bánatuk. Mindezt úgy, hogy abból talán értő nemzedékek tanulhatják meg, mi az igazi vágy, az igazi szerelem... persze, most az osztályrészük nem több, mint vonyítani a kutyákkal a teliholdra, de szomorúságuk mégis emberibbé, komfortosabbá gyúrhatja a világot. Én bizony a "kis Katona Józsik" mellett állok, és áhítattal nézem, ahogy a dölyfös, korlátolt Széppataki Rózák talán észre sem vesznek bennünket...
