Kék angyal

Egyszer egy csók elindult világot látni. Ajkakról ajkakra járt. Néha könnyű volt, súlytalan, máskor mohó és istentelen.

Kék felhők...

Ha minden belefér egyetlen mondatba, akkor én most alany vagy állítmány?

Kék nyár...

Egyszer nyáron, minden olyan nedves lett. Házak, békák, nádszálak. Akkor kopogtál be hozzám. Szerettelek. Meglehet, hogy csak az esőillatod. Kék nyár, visszavárlak...

Kék emberek

Szeretem a kék embereket. Kék bőrükről, kék izzadságcseppek öntözik az időn kívüli lelkem.

Kék ecet

Ha én szivacsnak születek, soha nem  adom meg magam az ecetnek. Én csak színtiszta, hűs kristályvizet csepegtem volna Krisztus urunk szájába.

Kék overál

Édesanyám vette. Hatalmas volt. Apám nevetett. Anyám ellentmondást nem tűrő hangon rikkantotta; majd belenő! Évek teltek el, de csak nagy volt rám. Hálózsák lett, nem kezeslábas... Megkopott, de a szekrényből időnként kedvesen rámkacsint.

Kék Mozart...

Ha már nem bírom tovább, akkor Mozart. Amikor nem bírom tovább, akkor Salzburg. Zuhogott. A Salzach szinte hömpölygött az arany hidak alatt. A fellegvárba költözött a fiatalság. Maestro, Cosi fan tutte!