Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Szerelemről bolond éjszakán

2011. május 28. - Cardinalis

 

I.

- Meg leszel dugva! - nevetett.

- Velem így nem beszélhetsz! Érted??? - ordította az imposztor.

- Meg foglak fúgázni! - jött a kaján válasz.

- Kész! Én ezt befejezem! Ezt nem lehet tovább bírni!

Elszakadtak a cérnák,  és a veres seggű ördög, aki életében először szmokingot szeretett volna felvenni az úr színe előtt, egyszerűen bőgve elviharzott. A józan paraszti ész aznap is győzött. Mert a mese már csak ilyen.   

II.

Vannak éjszakák, amikor egyes csillagok úgy gondolják nem bírják tovább a magányt. Olyankor bolygókat gyűjtenek maguk köré.  Aprókat és nagyobbakat. A csillagok már csak ilyenek, nem bírják alattvalók nélkül. Imádják, ha körberajongják őket és kényük-kedvük szerint irányíthatják a szédült kompániát. Én jómagam is csak körbe-körbe, pedig retrográd járású bolygó vagyok...

III.

Ha nem vagy itt, akkor úgy érzem lefagy a világ. Én sem létezem. Kimerevített állókép lesz a mindenség. Lefagyott windows, hibás képletek, rossz vérű matematika. Csak egyetlen dolog vígasztal, a feltámadás sem több, mint a vágy...

IV.

Másik nap, másik világegyetem? Ha parányi hidrogénatom volnál, itt az én világomban, akkor is megtalálnálak. De szeszélyes űrutazó vagy, most éppen távolodsz. Kihűlnek a vágyak naptávolban.

V.

A szerelem mint egy utazótáska, az elején még könnyűnek tűnik. Egyébként is az utazó tisztában van vele, kell valami, amibe belepakolja az életét. Kell valami aminek füle, pántja van. Kell, amibe pakolhat, amiben elfér a megváltás tiszta alsóneműje. Az oldalzsebeket mindig könyvekkel pakoltam tele. Talán ezért mondta egyszer nekem L. Anita, egy találkozás után: mélységesen taszít, hogy olyan vagy mint egy időutazás. Ma már tudom, nem az időutazás vagyok, csak az időutazó egyre nehezedő poggyásza. Félek egyszer, behajít majd a bokrok közé...

VI.

 A napokban többször is vendégül láttam a szerelmet. Ígért fűt, fát. Cicázott és csókokkal ámított. Most itt ülök az éjszakában és legszívesebben kivágnám a szívemet. A vágyaimat egymás után fojtom egy csordultig telt kád vízbe. Sosem hittem volna, hogy ilyen sokan vannak.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr282937899

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása