Mélyen a tengerek és az óceánok fenekén nem sok minden változik. Fent süthet a nap, vagy eshet a hó, kánikula tombol, vagy éppen évszázados fagyrekordot mérnek, mit sem számít. Hiába reng az óceánok mélyén a föld, hiába folyik a Föld forró hurkaleve, néhány méterre a történésektől, már csak egy repedés, vagy éppen darab kavics az összes katasztrófa. Itt szeretnék én élni. Elég csúf vagyok, elég absztrakt, hogy a bojtosúszó halak és egyéb förmedvények befogadjanak. Igen ott szeretnék élni, ahol egykedvűen nézhetném a politikusok dicsőségét és bukását, a közgyűlések egyhangúságát, az átlagember életének szürke unalmát. Under pressure; oly mindegy hogy kilométernyi vízoszlop, vagy éppen a hatalom satuja szorítja a tüdőmet, a szívemet.
Soha nem lázadtam még ennyit. Soha ennyi forradalmat nem robbantottam ki maga-magamban. Pedig nem érdekel már kik hiszik el magukról, hogy Ők a magyar messiások. Nem hiszek már csalfa prófétáknak, nem hiszek porból vétetett váteszeknek. A magam útját kívánom járni, az én istenem itt dobol minden szívverésben. Az én Istenem erősebb, holmi, álnok, hazug szentségektől és álszentektől.
Az én istenem egyszerű, mint a szeretet, mint a könnycsepp. Az én istenem tiszta, mint a gyermek öröme, az újdonsült anya boldogsága. Az én istenem most is itt ül mellettem, fogja a kezem és simogatja a fejem. Az én istenem hisz bennem; tudja, hogy a piszkos ruha alatt fénylik a testem, és szappannal mosott a lelkem. Az én istenem tudja, én minden este kiköpöm magamból ezt a keserű világot és az ő jerkéit fejem, hogy a legédesebb tejtől álmodjak.
Én nem tudok élni, csak a magam törvényei szerint, nem tudom elviselni a parancsszót, a mesterkélt, oktondi szabályokat, amelyeket a Jóisten nevében kényszerzubbonyként húznak a birkanép testére. Nekem nem kell ahhoz törvénykönyv, hogy tudjam, más is élni akar, hogy más is előre akar jutni, hogy más is álmodik, remél, szeret. Nekem nem kell senki, hogy helyettem írjon törvénykönyvet...
Nekem elég lehunyni a szemem és már is látom, melyik a helyes út. Nekem elég csak fülelni az éjszakában máris meghallom, merre járnak az angyalok..
Most mégis, tengerek, óceánok mélyére vágyom...
