Talán néhány mondattal is körbe lehet írni a létezést. A legrövidebb kisregénybe is beleférhet az isten. Végül is egyetlen szó is elég, hogy a teljességet kivetítsük agyunk apró mozijában... Mit akarunk még? Hosszú végtelen litániákat? Soha véget nem érő imádságokat, álmokat, szerelmeket? Who wants to live forever? Főként akkor, ha egy aszott, könyörtelenül fájós testben kell senyvedni. - gondolta a férfi, miközben a Krúdy felől nekivágott, az Ószólő gyermeteg kaptatójának. A Kodály Zoltán utcába tartott. Az volt a "szokása" mostanság, hogy bement a középső tömbbe. Lehívta a liftet, majd felment a tízedikre. Minden nap pontban 18:30-kor. Ahogy a lift finoman sikoltva megállt, és karcosan szétnyílt az ajtaja, a szemközti ajtó azonnal résnyire nyílt. A lakás felől áradó huzat, öblítő, parfüm és egy forró test melege csiklandozta a férfi orrcimpáit. Határozott léptekkel indult az ajtó felé. Kívülről egy cseppet sem látszott, de belül szinte folyékonnyá vált a gyomra. Minden feszültséget itt érzett elsőként. Megkeményedett a gyomorfala és a beleket tartó hártyákban mintha egy termeszraj indult volna meg, az inakban görcsösen szúró fájdalom ébredt. Az erei megdagadtak, a szíve pedig mint egy nagy hajó motorja, teljes gőzre kapcsolt. Besétált a kitárt ajtón, a vágy összeszorította a  torkát. A nő meztelen testét a  jobb kezére eső hálóból érezte. A másik irányból, a konyhából kellemesen fűszerezett hús és tejfölös uborkasaláta is felsejlett, de ez nem csigázta fel. Majd később, harapunk valamit! - gondolta. A nagy panorámaablakhoz suhant. A sűrű szövésű ecrü függönyt lágyan emelgette a szél. Megfogta az öblítő illatú textilt, erőteljesen megrántotta és hunyorogni kezdett a szemét hirtelen elvakító napfényben. Lassan szokott hozzá. A Tokaji hegy az ellenfényben fekete halomként bámult rá. A ragyogás körbefogta és vékony, takarószerű rétegben szinte becsomagolta a hegyet. A férfi csak bámulta, bűvölte a hegyet és közben széles mosoly jelent meg az arcán. Fürdött a fényben és a látvány megnyugtatta a lelkét. - Pedig egykor a boszorkányszombatoktól volt hangos a Kopasz... - motyogta mag elé.  Ekkor megneszelte a nő lépteit. Hallotta, ahogy magassarkút húz, ahogy szisszen a pumpás parfümüvege, megcsörren egy tányér az ebédlőben és érezte, hogy a nő éppúgy vágyik az érintésre mint ő maga... Hátra sem kellett néznie, tudta mit vett fel a nő. Napokkal korábban megbeszéltek. Kéjesen terveztek meg minden apró részletet. A fehérneműt saját maga vette, ahogy az ajándéknak való dobozt is, amibe egy üveg vágyfokozó masszázsolajat is belecsempészett. Most jött rá, a megszokott illatok között valami szokatlan is feltűnt, mintha eukaliptusz és kámfor lenne, talán abból az üvegcséből, amelyet a csinos eladólány is a kezébe vett. A fruska rögtön a szemébe nézett és édesen ajánlkozott fel, szavak nélkül, csupán  az arcán kiült sóvárgással... Az illatról az is eszébe jutott, aznap ette élete legfinomabb főzelékét a közeli étteremben. Brokkoliból készült és két megtermett, istenien fűszerezett fasírttal, valamint friss, ropogós kenyérrel szolgálta fel a pincér... A főzelék és a fasírt is forró volt. 11:50 körül érkezett a szokásos asztalához, senki sem zavarta meg, mert csak most kezdtek szállingózni a közeli irodákból, a kockafejű hivatalnokok.

Állt a napfényben és arra gondolt, hogy a tökéletes testi szerelem olyan mint egy meglepően jó menzaebéd. Az embert egyszerűen csak a farkaséhség hajtja, valamit szeretne falni, leküldeni az ételt a savtól görcsüs gyomorba. Nem számít az íz, az illat csak a mennyiség. Aztán egyszer csak kiderül, nemcsak egy nagy adag gyors kalória érkezik, hanem az érzékeket is megbabonázó lassú, sokáig nyújtott csoda. Állt a napfényben, nézte a nem is olyan távoli hegyet és eszébe jutott, hogy a hűtőben még van abból a Disznókős száraz furmintból, azon a glóriás hegyen lett az év legjobb bora...