Néhány napja, végigvicsorogtam egy filmet, az emberek, iparosított technológiával pusztították benne, a békésen fújtató, egyébként hozzánk hasonlóan emlős, bálnákat. Fájat,a mit láttam, az embertelenség, a butaság, a kegyetlenség. Egy valaha élt matróz érzékeivel, megéreztem a bálnavér, bálnazsír szagát... A megrökönyödés után egy komoly eszmerendszer fogalmazódott meg bennem... Azt a nagyon határozott elméletet agyaltam ki, hogy a világirodalom után meg kell alkotnunk és  tartalommal kell megtöltenünk a világpedagógia fogalmat.

Mindezt tetézte, édesapám azzal hívott fel, hogy az orrom alá dörgölje; az evolúciónak nem célja az ember. Az egyik napilap hétvégi mellékletében olvasta és figyelmembe ajánlotta ezt a mellbevágó konzekvenciát. Nem fogom ezt a kérdést azzal elbagatellizálni, hogy minden állítás és annak ellentéte is igaz. Nem fogom, mert ez a mondat igazolja azt az elképzelésem, mely szerint meg kell változtatni a világról alkotott képünket, vagy nincs más hátra mint a nyomorúság.

Úgy vélem az elmúlt időszak bebizonyította, véget ért az ügyvédek, bankárok, brókerek, simlis közgazdászok uralkodása. Bebizonyosodott, hogy az általunk „fenntartható fejlődésnék” nevezett őrület, mely szerint és most slendrián, de őszinte magyarázat következik, a gazdagoknak minden évben nagyobb profitra kell szert tenniük, megbukott.

Megbukott, a piac mindenhatósága, a pénzügyi liberalizmus, mert kiderült, ebben a világban a nagytőke és a nagytőkével rendelkező emberek egyszerűen meghülyülnek és elkurvulnak!

Még mielőtt bolsinak kiáltanának ki, jelzem, nem vagyok balos érzelmű, inkább csak szociáldemokrata, mert nem hiszek a mindenkinek a szükségletei szerinti marhaságban. Nincs olyan, hogy szükséglet, csak egy vírushoz hasonló parazita van, az ember, amely, ha szerencsénk van még ilyen nagy rombolás és infekció ellenére is kezelhető.

A világpedagógia számomra azt jelenti, a pénz, a hatalom és a velük kézben járó, hedonizmus helyett újra a klasszikus értékek felé fordítjuk a gyerekeket. Nem működhet az az iskola jól, amelyben legatyásodott, frusztrált és pénzért, megbecsülésért sóvárgó tanárok dolgoznak, nem működhet az egyház, amelynek papjai láthatóan, csak az anyagi és látható világ vonzásában álszent módon ájtatoskodnak.

És romlott az a világ, ahol a kiskapukat pénzért nyitogató ügyvédek, a romlott politikai eszközökkel befolyásolt kufárok találják ki a módszereket. Elég! Ez a világ a szakadék szélén billeg! Ebben a világban minden ember, érték és természetellenes. Ebben a világban szabadon lehet bálnát gyilkolni és környezetet szennyezni. Ebben a világban szabadon garázdálkodhatnak a demokráciára, a választókra hivatkozó Tartuffe-ök.

Úgy érzem, az új forradalom, az új világrend vázlata a pedagógusok kasztjából származik majd. Az új, az érték alapú világrendet nem a szem, hanem a szív és az ész alkotja meg. Úgy érzem minden törvény itt él bennem. Célom, isteni küldetésem, hogy ezt nagyon hangosan beleordítsam a szélbe. Ha pedig az isten eszmét adott, akkor hangot is ad majd hozzá. Hiszem, hogy így lesz... Tessék rám figyelni!