S nekiálltak a bányászok, nekiálltak a vájárok, hogy kifejtsék, megfejtsék, hogy megtalálják a Titkot. Voltak köztük, akik bámulatosan forgatták a csákányt, mások a robbantásban, a fúrásban voltak kiválóak. Akadtak akik csak okoskodtak, tervezgettek, papírok felett görnyedtek, arra hivatkoztak ők diplomás geológusok. Mások inkább csak az izmokban, a nyers erőben, a gyors cselekedetben hittek. Így aztán ástak. Ástak éjjel és nappal. Ám, amit kiástak éjjel, beomlott nappalra, amit kikapartak nappal, visszahullott estére.

Tehetetlenségükben sokan az isteneket szidták, mások magát a Titkot gyalázták. Káromkodó, dühös bagázs lett a díszes kompániából. A sziszifuszi munkától senyvedők vedelni, és kábítószerezni kezdtek. Pogány isteneknek áldoztak és időről- időre sorsot húztak. Aki a rövidebb pálcikát tartotta a kezében, véráldozat lett.

Gyalázatos, kegyetlen és hátborzongató táborrá vált, az egykor hatalmas becsvággyal és önteltséggel érkező, szép reményű ifjak serege.

A mélyben lapuló, megfejthetetlen Titok packázni kezdett velük. Mélyebbre és mélyebbre csábított, de mint egy szűzlány nem adta magát...

A vájárok, bányászok és a szakértők már majdnem feladták, amikor munka közben az egyik brigád egy kis könyvecskére nem bukkant. A kötetnek ugyan nem használt, hogy oly sok időt töltött a föld mélyén, de igazából nem is ártott neki. A legnagyobb  baj mégis az lett vele hogy senki sem akadt, aki képes lett volna megérteni, lefordítani, mi is rejtenek a sűrű sorok.

Vizsgáltak jobbról, szaglászták balról, bizottságok, kormánybiztosságok jöttek létre a  rejtélyes szöveg miatt, tudományos akadémiák fejei hullottak a porba a sikertelenségek következtében, de megfejteni senki nem tudta az ősrégi, kusza írást. Összeesküvéselméletek születtek. Az egyház kiátkozta még azt is, aki először ért hozzá  és az ördög bibliájának nyilvánította az egyébként ártalmatlan lapokat. Egyvalamiben értett csak egyet mindenki, 1100 méter mélyen a Föld felszíne alatt mégiscsak meglepő egy nyomdaipari termék fizikális jelenléte.

A talk-showkban, a kereskedelmi televíziókban csalásnak, egyszerű szemfényvesztésnek nevezték, míg egyes titkos közösségek szent szövegnek, az igazság zálogának vélték az apró betűkkel rótt könyvecskét.

Sok idő telt el míg egy nap, egy férfi azzal állt elő, hogy az írás az ő elveszett lelke. A benne található gondolatok a sajátjai és a kígyós ábrák ellenére, nem egy herpetológiai album, és még csak nem is a bűnbeesés pontos kronológiája.  Állította, csak ő képes pontosan értelmezni a rúnák értelmét. A férfit bíróság elé cipelték. Az inkvizíció is kihallgatta, perről perre járt, míg egyszer, miközben rendőrök kísérték az utcán, a feldühödött tömeg meglincselte és darabokra szedte.

A könyv további sorsa tisztázatlan. Egy meg nem erősített infomáció szerint , a "kötet" jelenleg a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban található meg. A megsárgult lapjait rég nem fogta ember a kezében. Szerencséjére, mert fedlapja nincs, és a megsárgult papiros szét is porladna egy határozott mozdulattól. Az első oldalon még jól olvasható  a címe, amit gót betűkkel, dombornyomással helyeztek a  papírra: Diary of Cardinalis...