Ez az út hova jut, a hepe csupa hupa,
Indul, aki tud, fut a sete meg a suta.
Sok a jelentkező, hisz a következő
Selejtező ki tudja, mikor adatik?..

...Mit tehet a sejt, aki mit se' sejt?
Kit a sorsa sújt, mit tehet a sejt?

 

(Jazz+Az)

Csalóka remény helyett, ismét fortélyos félelem igazgat Magyarországon. A félelem, pedig a választások miatt rohanta le az országot. Áprilisban az aktív szavazók több mint két harmada adott esélyt a kormányzó erőknek. Most mégsem egyértelmű a helyzet, mert az emberek még nem döntötték el kire fognak voksolni az önkormányzati választásokon. Menni vagy nem menni, teszi fel a kérdést a kisember Hamlet, mert a régiben már nem az újban pedig még nem bízik Nyíregyházán. A régire azt mondja, sok volt, az újtól ellenben fél, mert ismeretlen, bizonytalan. A régit egyszerűen és gondolkodás nélkül lekomcsizza, az újról ellenben az a hír járja, hogy csak az övéinek akar kedvezni, a szakmai hozzáértéstől függetlenül, csak a bejáratott kádereivel kívánja telepakolni a városi hivatalokat. A rettegés így kézenfekvő, hiszen bármilyen furcsán is hangzik a megyeszékhelyen az önkormányzat a legnagyobb munkaadó. Talán nincs is olyan család, akit így vagy úgy, nem érint, hogy mi történik a Városházán.

A régi most bátran ígér, a kitaposott ösvényen fog járni és akkor sem vesz revánsot, ha biztosan tudja kik fordultak el tőle. Az új pedig tiltakozik; neki is szüksége van a szakemberekre, nem akarják kiborítani a fürdővízzel a gyermekeket.

A kisember Hamletet ellenben még nem győzték meg az érvek. Nem győzték meg, mert nincs igazi kampány, nincs kerekasztal vita, csak egy furcsa ultiparti, ahol repkednek a betlik, rebetlik és durtmarsok. Nincs igazi kampány, csak üzengetés a Nyíregyházi Napló oldalán, gyönge próbálkozások, amelyek nem rengetik meg a világot, nem befolyásolják a kisember világnézetét, de kiválóan alkalmasak arra, hogy egy egész szerkesztőséget megbélyegezzenek. Mit tehet a sejt, amikor a szervezet diktál? Mit tehet egy szerkesztő, aki nem szólhat bele, ki, milyen hirdetést jelentet meg az újság hasábjain? Vétkesek közt cinkos lenne, aki néma? De ha nincs vétkes, akkor cinkos sincsen, mert ilyen a boksz kérem: választások idején mindenki azzal operál, üt és érvel, amivel tud. A stílus pedig, maga az ember, és szerencsére még messze vagyunk az USA-ban megszokottá vált lejárató kampányoktól, ahol még a hálószobatitkok sem számítanak szentnek.

Mit tudtuk ti a kampányról! - mondta nevetve Csepely Gergő barátom, aki évek óta él Kaliforniában és elmesélte, milyen gusztustalanul szedik egymást ízekre a bulvárlapok hasábjain, talk-showkban és televíziós párviadalokon a riválisok.

Az amerikai szeméttől ments meg uram minket! - sóhajtok és miközben a nyíregyházi emberekkel beszélgetek, az az egyszerű felkiáltás fogalmazódik meg bennem, hogy kiegyezésre van szükség. Kiegyezésre, mert nem lehet félelemben élni, dolgozni és alkotni.

Senki nem tűzheti ki a zászlajára: Jaj a legyőzötteknek! Senki nem ítélhet el és meg embereket, azzal a hamis tudattal, hogy a választópolgárok erre is feljogosították, senki nem kommunistázhat, besúgózhat, gazemberezhet le másokat, csak mert azok élni, dolgozni, előre jutni mertek az elmúlt években. A választások igazi győztese az lesz - bármelyik oldalról is jöjjön - aki képes integrálni, megszelídíteni, kiegyezni. Nagy formátumú politikus csak az lehet, aki nemcsak káderekkel, véres szájú aktivistákkal és talpnyalókkal veszi körül magát, hanem önálló, mérlegelni is képes kritikusokkal, hozzáértőkkel, akik meg merik mondani, ha valami nem tetszik nekik. Jó városvezető csak az lehet, aki nemcsak akkor találkozik az emberekkel, amikor kopogtatócédulát és támogatókat gyűjt. A jó városvezető nem autokrata, nem kiskirály, hanem menedzser, jó csapatépítő és ha kell, tud háttérbe is vonulni. A jó politikus azt is tudja, a digitális médiavilágban nem az az első, aki a sorban elől áll, hanem az akit megvilágítanak. A jó politikusnak most az kell ígérnie, megtartja, ami hasznosnak bizonyult a városnak, kiegyezik a meglévő, helyi lokálpatriótákkal és melléjük is fog állni, ha megválasztják. Az igazán jó politikus most megnézi a Lear királyt a színházban és megfogadja a „bolond” tanácsát. Ha így tesz, bizonyosan nyerni fog.