Békés Gina, alias Réti Adrienn, Mimihez képest pokoli távolságban. "Dzsina" mégis kézzelfoghatóbb. Figurája, minden hétvégi diszkóban ott rázza a kerek popóját, csöcseit. Teste jól használható tárgy, férfivágyak csillapításához, legénybúcsúk csúcspontjához, köpőcsészének. A hús érezhetően szánalmas és vonzó. A hús mindig finom, főként ha könnyen harisnyába, vagy abba sem csomagolják...

Nem tudom ezt pontosan leírni. Neki kellene futni legalább még1szer. Nem Michel Buble kellene alá, hanem hardcore- Mozart vagy mittomén. A sevillai borbély horror változata. Képzeljük el, a borotván vér csepeg, vagy képzeljük el Marvel képregényként. A Kockás volt a kedvencem, azon nőttem fel, Hahotán, Kockáson, az Alfa magazin hátlapján Asterixen. Rohan, Pif és Paf, Dr. Justice. Milyen gyönyörű képregények voltak azok! Közben mellékvágányon megnéztem a Kick-Ass című harmatkönnyű dolgozatot...

Nem is vagyok ember, fáj a fenekem, érzem az aranyerem. Mozdulatlan kulturgumó, és elismerem Ascher kiválóan rendez, látom, a színészek is nagyon, csak hosszú, csak vontatott. Gabika mondja, hogy majd milyen nagy nehéz katarzis-csomaggal megyek haza, de az én csomagomban csak a Réti lány, honey-bunny combjai, feneke, harisnyája. Nem vagyok az nagy bohémélet, de vagyok szabolcsi hegyes, éles bicska, pedig láttam azt az ördögi vízköpőt a Miasszonyunkon és a kanyargó Szajnát is, Szent Mihály utját, meg Ady Bandit kroaszant eszegetni.  

Ordítani kellene, közben egyre csak pörögnek az arcok, emberek. A nyíregyházi celeb- politikusok, nem többek, mint jobb és baloldali grimaszok, pózok. De szeretnének egyszer visszaélni a szociális hatalmukkal! Bennem meg ott dohog, maholnap nincs is munkád, akkor lesz csak távoli a színház és a Vidor. Most még fogcsikorgatva jut hely, néha lépcsőn, néha széken, de döntök nem kell a kínos "dolgozom" mosoly, inkább veszek, ahol hely van, csak ne kelljen messzire, csak ne kelljen, külföldre, pedig Shakespeare mester akkor is biztosan szép, ha nem Arany, ha nem Babits, ha nem Nádasdy... Jesszus, már megint az isten bokáját szeretném szorítani, tudni, hogy áll mögöttem hatalom, valaki, valami hitből és homokból gyúrt Szuperhős, egy kilenc milliméteres ereje, bája, csillogása. Vagy valami egészen más, Kányádi botja, anyám tyúkja. Most már könnyebb a szó, mert Jim azt dalolja, hogy Riding on the Storm. És ugye alkohol már nincs, ami ledöntsön, mert az iszkázi félisten, Nagy László már égbe kiáltotta, hogy valami furcsára, valami szokatlanra készül az ösztön. Ma megvádoltak, nekem nem is kell a harmónia. Hát nem! Harmónia nem kell, ha nem emberarcú... Isteni harmóniával nem elégszem meg! Fordítsák le, ne csak feliratozzák...

Jót tesz a Vidor, mert ismét látom mennyi áthallás, mennyi ki nem aknázott gondolat, nem félek középszerűségtől. Nem lehet félni, mert nincs miért, még ott sem tartok ugyanis...