Éjjelek éjjele. Sötét nyár, fekete galambok között remegő fekete sál. Láttam a boldogságot, a visszapillantó tükörből. A hátsó ülésen ült, pezsgőt ivott és villogott a szeme a sötétben. Most magam vagyok és közben eszembe jut, hogy tudom milyen a boldogság csókja. A boldogság kiváló pedagógus. tanít, nevel, szórakoztat. Nem csábít repülésre, de felemel a porból. A boldogság, baleset utáni fizikoterápia. És láttam pipacsokat az útszélén, bóbiskolva, halványan a júniusi éjszakában.
Hányszor néztem a csillagokra, mint aki ima után fel-felpislant, kérését iktatták-e az égiek. Egy hideg sör a barátom. Friesisch Herb Jever. Egy sör a társam. Száraz, égő számat ez gyógyítja és talán szétmarja a gyomromba nőtt gombócot, ezt magamnak gyártott ólmot.
Valaki azt mondta, látta a szerelmet. Koktélruhában, káprázatos dekoltázsban indult el a nyíregyházi éjszakába. Itt is, ott is feltűnt. Itt is ott is pletykáltak róla. De bevallom, Őt csak én láttam. Én voltam a "fuharosa". Én voltam bolondja, én voltam aki a szemével majd felfalta, aki úgy adta a kezébe a pezsgőt, ahogy csak gazdáját imádó szolgáló tudja.
Hideg a sör és forró a lélek. Nem hűt. Anyag oda nem jut el. Alkohol nincs, ami ledöntsön, valami álmot kerget az ösztön...
És most itt vagyok. Tessék. Szép, mint egy esernyő és egy varrógép találkozása a boncasztalon. Szép mint Dali Nagy Önfertőzője, szép, mint a Tágra Zárt Szemek összes ki nem mondott aberrációja. Szép mint az ördög három aranyhajszála...
Meséket írok. Elviselhetetlen bánatokról, halálos szerelmekről, tovatűnő tavaszokról. Minden lélegzet krónikása, minden dobbanás lelkes íródeákja, a világegyetem egyetlen szóvivője lettem. Hős vagyok, a mesém hőse, hangok és szavak legszebb festője, alakok őszinte szobrásza. Én vagyok a melódia, elvont dallam, mely perzseli, párolja a lelket. Átszivárgok a létezés gyönge szőttesén, keresztfa atom vagyok, feltámadás-csíra, mely titkon vegetál, 10-100 milliárd évekig, hogy aztán versbe foglalja a kegyelmet, mely a szervetlen sivatagban, fájó, érző oázist teremt.
Fallikus szimbólum az óvodai jelem. Nők vágya a füzetborítóm és diplomámat a feltámadás öröméből írom...
Semmi sem történt. Semmi, csak köhintett az isten. Mondom semmi. Egy bolond fiú a sarokban leckét magol...
