Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Köszönöm Istenem, hogy magyar vagyok…

2010. március 21. - Cardinalis

Isten tudja, hányszor hallgattam már meg a Most múlik pontosan című nótát a Csík zenekar előadásában. Ki tudja hányszor borzongtam már meg Majoros Marianna hangjától, és részegültem meg attól a résztől, amikor a hegedűk kezdenek táncolni, és a „nyűtt vonókbúl” varázsvessző lesz. Nem akarom elvenni Kiss Tibitől az érdemet, egyáltalán nem, a Kilégzés című albumukat, amiről Presser lazán annyit mondott, az elmúlt 10 év legjobb magyar zenei termése, szóval ennek a lemeznek az optikai jeleit én üresre szemeltem. Az azonban biztos, Csíkék feldolgozása olyan jól sikerült, hogy a szerelmi ballada egyszerre bevonult a magyar folklór panteonjába. Van még néhány ilyen dal.  A Balkán fanatik előadásában a Ha te tudnád, vagy éppen Lovasi Bandi Csillag vagy fecskéje szintén a Csík együttestől, de szeretem azt is, amikor Cseh Tamás Republic nótákat énekelt.  Mindez azért jutott eszembe, mert a „Tecsőn” a Csíkék féle Most múlik pontosan alá, valaki tömören, őszintén ennyit írt: köszönöm Istenem, hogy magyarnak születtem!

Hallgattam a zenét és olvastam a felkiáltást. Egy másik magyar ember égbe szálló mondatát. Istenem, remélem te is hallgatod a Csík zenekart, remélem te is megnézed őket a You tube-on és akkor talán elolvasod, hogy jó magyarnak lenni, hogy van még köszönet azért, hogy 15 millió génhordozónak ezt osztottad osztályrészül…

Fura érzés magyar lenni, fura érzés, amikor Brüsszelben állít meg egy 80 éves bácsi, hogy de jó hallani az anyanyelvét. 56-os menekült. Jó érzés Dániában egy katonától hallani az Aranycsapat névsorát… Annyi kellemes emléket adott nekem a magyarságom. Bécstől kezdve Párizson át egészen Newmartketig elkísért… Emlékszem, hogyan szédültem meg Milánóban a Türr István nevét hordozó utcatáblától, mint attól, amikor a Vidor fesztiválon a japánok a Kállai kettőst táncolták… Az a magyar azt hiszem, aki meg tudja élni a magyarságát, aki meg tud hatódni tőle, aki adományként tekint rá. Magyarnak lenni nemcsak büszke gyönyörűség, isteni adomány, manna, amely képes jóllakatni az éhes lelket...

Most pedig jöjjön valami, egy gyöngyszem, amire most bukkantam:


A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr471857981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása