Martini bianco, citrommal. Ez a mai menü. A világ ismét megfagyott. A mínusz kettőt a metsző szél miatt, -12-nek érzem, ráadásul nem is viselem már jól. Hosszabbodnak a nappalok, hol megindul, hol leáll a hormon és mirigytermelés, játszik velünk az Öregisten. Dől a Martini, belül gyújtok tűzet. A kis tó ismét korcsolyapálya, a nagyobbikból pedig egyre nagyobbat harap a megragadt tél. Ma olvastam, hogy hideg telek ide, vagy oda, az elmúlt negyven évben kimutatható, hogy csökkent a hideg és zord napok száma, ezt hozza globális felmelegedés. Nem túl biztató, de innen üzenem az orosz elvtársaknak: ez azt is jelenti, hogy egyre kevesebb gázt használunk majd. Abcug Gazprom!!! Nevetséges, hogy Gaia ilyen gáláns tud lenni a sok környezetszennyezésért.
Martini és Rossi Bianco. Akciós. A citrom török benne; mennyi mediterrán íz, mennyi napfény, mennyi tűz. Positano, Amalfi, Capri, egy főút a Vezúv mellett, micsoda elegancia, mint egy párducfekete, Armani szmokinghoz passzoló, vörös selyemhaskötő. A tenger felől érdemes ide érkezni. Aztán bekattan Soldati Erotikus fantáziája. Hiszen én már jártam itt. Görög a pácban, mert a szíve, valahol a Ion szigeten kelt életre, ott abban a viharban, amely Albánia felől csapott le rá.
Here
Surrounding the island
There's sea.
But what sea?
It's always overflowing.
Says yes,
Then no,
Then no again,
And no,
Says yes
In blue
In sea spray
Raging,
Says no
And no again.
It can't be still.
It stammers
My name is sea.
It slaps the rocks
And when they aren't convinced,
Strokes them
And soaks them
And smothers them with kisses.
With seven green tongues
Of seven green dogs
Or seven green tigers
Or seven green seas,
Beating its chest,
Stammering its name,
Oh Sea,
This is your name.
Oh comrade ocean,
Don't waste time
Or water
Getting so upset
Help us instead.
We are meager fishermen,
Men from the shore
Who are hungry and cold
And you're our foe.
Don't beat so hard,
Don't shout so loud,
Open your green coffers,
Place gifts of silver in our hands.
Give us this day our daily fish.
Micsoda vers Amigo! Micsoda vers kedves Pablito, bár tőled spanyolul szeretném hallani. Nem beszélem a nyelved, mégis érteném.
Tegnap ilyenkor, az Ascher féle Ivanovon ültem és csodálkoztam rá Csehovra, Nagy Ervinre, Bezerédi Zoltánra és Máté Gáborra. Szinte most is hallom, ahogy Szásenyka, alias Jordán Adél szerelmet vall a címszereplő Fekete Ernőnek. Csoma Judit garasossága pedig a Kodácsi vért hívja tetemre bennem. Él a darab, de még hogy! Csak a "kettesben" hagyott jelenetek döcögnek, amikor a fél Katona színpadon van, akkor ellenben, mint egy gőzhenger megdolgozzák az ember lelkét. A színpad olyan eleven, mintha a világegyetem kellős közepe lenne, ahol a legkisebb szikrától is csillagok gyúlnak az égen. Elcsépelt, unalmas, közhelyszerű hasonlat. Ám ez a Katona olyan eredendően kifinomult, olyan elegáns, olyan nagyvonalúan bőkezű, de közben precíz és alapos, hogy attól embernek kell lenni, műértőnek, kutyabőr nélkül is kék vérűnek. Khell lepukkant szocreál, 60-as éveket idéző díszletei, Máté rongyos, szakadt frottír házikabátja ellenére is felemelő ez a darab. A tenyerem viszket Voltaire Candidjának pofonjától: az kéne ennek a szerencsétlen Ivanovnak! Vagy egy borotvált, virgonc punci, egy Másnapos éjszaka Las Vegasban, egy freestyle snowboard a Kasprovy Wierch-en, egy meccs Manchesterben, egy Joint, vagy mittudomén, valami amitől széthull és összeáll a világ.
Én nyíregyházán a Stadion mögött, a garázssoron találkoztam egyszer Jézussal. Komolyan. Ott jött elém és kézen fogott. Persze voltam azóta már mániás depressziós a Makrancos után, de hol van már a tavalyi hó… Vártam Elek „köntörfalak” Ferit, de nem bántam, hogy Jegoruska most Kun Vili bácsi lett. Dehogy bántam! Az öregnek egy szót sem kellett szólnia a színpadon. Kijött a füléhez tapasztotta a táskarádiót, öreg volt, egy balfék Matuzsálem, szerencsétlen, de én már előterjesztettem, hogy ha eljön az ideje, egyből a mennyországba vigyék… Félelmetes. Hány színészkirály van ebben az országban???
Csoma Judit a kameránk előtt könnyezett. De kellett volna, hogy Kerekes Laci ezt lássa, tapsoljon, mosolyogjon. Nekem Csoma Blanche. Nekem Csoma az a pillanat, amikor kölyökként, 21 évesen, a Kamarában azon a májuson, a Vágy villamosa, irtózatos végén arra kényszerít, hogy felálljak és mikor azt hinném, hogy csak én állok, észreveszem, hogy minden ember állva tapsol. Jobbak lettünk, akkor ott azon a délután, jobb emberek lettünk, megtanultuk mi a katarzis és egy éltre megjegyeztük mi a standing ovation…
Szirtes Ági édes, sajnos most nem jut neki annyi, mint a Portugálban. Máté is a Kulcsban volt a legjobb, talán Fekete Ernő is, de az egy másik tér, másik univerzum. Ez Csehov ,és tudom, nélkülük, az itt és most nem lenne ennyire szofisztikált. Három óra után éppúgy tapsolunk, mint ahogy a fél világ tette már. A munka is könnyű, ismerjük egymást, a Vidoron évek óta visszatérő lelkek…
Jordán Adél remekel, ebbe a nőbe kell szerelmes lenni! Ez a nő egy akkumulátor, aki képes a legszakadtabb lélekbe is elektromosságot tölteni. Ebből a szempontból Nagy Ervin a párja a színpadon. A földön két lábbal járó amorózó, aki úgy csókolja meg virtusból a 80 éves nagymamát, hogy annak kiszőkül a haja, eltűnnek a visszerei és az arcán a bőr úgy megfeszül, mintha botoxolták volna.
A mellékesek, egyáltalán nem mellékesen remekelnek, például a szemtelen inas, Vajdai Vilmos, vagy a világ legunalmasabb vendégét alakító Keresztes Tamás.
Írnám, sorolnám még. Holnap este (szerda) látható az NYTV-én az összefoglaló, a riportok és részeltek is. 1940 és 2000 között. Aki teheti, van kedve, aki egy picit is át akarja élni, annak kötelező-)! A neten is rajta lesz: LIVE! www.nyiregyhazitv.hu
Pénteken, pedig ismét megyek. Malacbefőtt. Szatmárnémetiek jönnek, a háttérben pedig a Tasnádi brothers… Izgulok értük, szorítok nekik és tudom nevetni fogok… Pénteken a nagyszínpadon…
ui: Gyere Heléna! Gyere! Kellemes repülést és biztonságos földetérést!!!
