Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

A bűntelenek kiáltványa (élesítve)

2010. február 15. - Cardinalis

Elsős gimis lehettem, amikor elkezdtem olvasni Merlétől, A Mesterségem a halált. Annyira belemerültem, hogy amikor csak lehetett, még a suliban is faltam a regényt. Orán is kockáztattam. Tudtam, ha észreveszik, elveszik tőlem és a szigorúbb tanárok karóval jutalmazzák az irodalmi buzgólkodásom. Ennek ellenére két példányt is cipeltem belőle, mert ugye ki tudja. Kósáné tanárnő, biológia órán el is vette az egyiket. Persze azonnal elővettem a másik kiadást és óvatosabban, fel-fel nézve, de folytattam az olvasást. Mai napig sem tudom eldönteni, hogy azért húzta el a száját és jegyezte meg - ilyen borzasztó című könyvet nem szabad olvasni, - mert nem olvasta, vagy éppen fordítva…

Rudolf Hoess, már- már hihetetlen története mai napig itt zakatol a fejemben. Édesapám adta a kezembe és én egymás után kétszer is végigolvastam.
A Holocaustról egyébként először apai nagyanyámtól hallottam. Ő mesélte, a zsidók már a bibliából tudták, „tüzes” borzalmak várnak rájuk, de nem sejtették, nem is sejthették a KZ gázkamrákat…
1986-ban, Krakkóból, Kis Polskival indultunk Auschwitzba. Esett. Április eleje volt, hűvös, csapadékos tavasz. A bejáratig jutottunk. Láttuk a táblát. Arbeit macht frei… Aztán apám meggondolta megát. A 10 éves fia álmát jobban féltette, minthogy a kíváncsiságának teret adjon. Talán jól tette. Talán… Visszafelé arról mesélt, nagyapám a pajeszes, gabonkereskedő kis Polacsekkel meg vetélytársával, a nagy Polacsekkel is barátságban volt. Mindkét családot Auschwitzba hurcolták. Nagyapám tisztelte a zsidókat és nem értett egyet a deportálásukkal. Bár 1944-ben ő nem is láthatta, hogyan terelik össze a csendőrök a nyírbátori zsidókat, mivel valahol a Kárpátokban, határvadász törzsőrmesterként védte a hazát… 
Mindezt azért írom le, mert nem értem és fel is háborít, mit akar az néhány zsidó család, aki most úgy döntött, Amerikában beperli a MÁV-ot, mert a vasúttársaság akkori dolgozói "szemtanúk szerint, aktívan" közreműködtek a magyarországi zsidóság kínzásában, deportálásáában és elpusztításában.  A követelésük számokban kifejezve is meghökkentő: 1,2 milliárd dollár!
Engem mégsem az 1,2 milliárd dolláros kártérítés háborított fel. Nem a hatalmas, az államháztartás szempontjából sem mellékes összeg. Még az sem érdekes, milyen algoritmus segítségével számolták ezt a summát. Nem a matematikai, közgazdasági, meg mittomén milyen vonzata érdekel. Sokkal inkább az, hogy a magyar állam tulajdonában álló gazdasági társaságot (és indirekt módon így  Magyarországot), 65 évvel a világháború lezárása után, kívánják falhoz állítani.
Nem érdekel ki, nem érdekel mikor, és hogy miért!?! Komolyan nem. Tisztelem, becsülöm a zsidóságot. Eszükért, a kiválasztottság bizonyosságáért, az összefogásukért, a bizonyított zsenialitásért. Tisztelem, de ez a kártérítési pert, én akkor is faragatlanságnak tartom, mert úgy gondolom, ha igazat ad nekik egyetlen bíróság is, akkor ezzel minden ma élő magyar ember, kisded és aggastyán egyformán bűnössé válik. 65 év után kiderül, mindannyian aktív részesei lettünk a deportálásoknak. Atyáink(?), a nácik(?), nyilasok(?) bűne miatt, mi lakolunk meg, az amúgy is megroggyant közös kasszából egy képtelen összeget ki kell izzadnunk, csak azért, mert több mint fél évszázad után valakik ebben iszonyatosan nagy bizniszt látnak.
És ez az ami felháborít! Az üzlet. Az elhunytak, a megalázottak, a megölettek, megnyúzottak bőrén kezdeményezett beteges, pokoli, gazdasági játék. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy a magyar államot, 65 év távolságból ilyen mértékű kártérítésre lehet kötelezni, csak azért mert néhány jó szimatú ügyvéd, ebben bizniszt lát? Ugye nem? Ugye nincs kollektív bűnösség? Ugye nincs jogfolytonosság a Nyilas uralom és a mai demokrácia között. Ugye a Hágai Nemzetközi Bíróság is tudja, azóta nálunk rendszerek dőltek meg, átalakult a világ és generációk nőttek fel, akiknek semmi, de semmi közük nincs a II. VH-ban elkövetett borzalmakhoz.
(Ugye nem egy programozott perről van szó, hogy így tartsák sakkban a szélsőjobb felé elmozduló, egyébként korábban "csak" konzervatív szavazókat? Ugye nem egy politikai játszma 10 milliós statisztái vagyunk? Ugye nem lehet beperelni 2010-ben a MÁV-ot, amely egy szerencsétlen ország, elátkozott, de másnak ártani képtelen gazdasági társasága.  Ugye nem így akarják rávenni a kormányt, hogy értékesítse a nemzeti vasúttársaságot? Ugye nem?)  
És most ne menjünk bele, hogy hiszek-e vagy nem hiszek a Holocaustban. Hiszek! Ne firtassa senki, miként vélekedek az antiszemitizmusról, mert megfogom a grabancát és a ráförmedve vágom az arcába: nem vagyok antiszemita!!!
Őszintén gondolom, ha egyetlen embert is meggyilkoltak valami pokoli eszme miatt a nácik vagy bárki, akkor volt holocaust és nyíltan felvállalom, nem szívesen tartózkodom olyan emberek társaságában, akik vallási, felekezeti, hit alapon vagy éppen bőrszín, eszme szerint képesek megkülönböztetni egymástól embereket. De ez nemcsak a nácikra, sztálinistákra, ortodox kommunistákra és egyéb ördögfattyakra vonatkozik.
Éppen ezért senkitől sem sárgától, sem feketétől, sőt fehértől, moszlimtól, zsidótól, kereszténytől sem fogom elviselni, ha bántja a magyart, ha igazságtalanul szorít a falhoz, ha visszaél a jóhiszeműségemmel, ha a villogó dollárjelekkel a szemében átverni, befeketíteni készül.
Isten gyermeke vagyok: áldott vagy átkozott, egyre megy. Minden mást, ami sérti a létezésem, tudatom, hitem, magyarságom, kikérem magamnak!   

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr711759129

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

baraonda · baraonda.blog.hu 2010.02.15. 08:13:11

Erről a témáról mindig a Schindler listája jut eszembe. Ralph Fiennes elvitte a hátán a filmet. Olyan volt Amon Goethnek, hogy mikor Spielberg bemutatta egy Holocaust-túlélőnek az egyenruhába öltözött Fiennes-t, a néni szinte elájult. És aki látta, tudja, hogy tényleg briliánsan „játszotta” a neurotikus, szadista karaktert. A szerep kapcsán többször nyilatkozta egyébként, hogy saját maga is megrémült, hogy _ennyire egyszerűen ment_. Hogy ilyen könnyen kapcsolt át „arra az üzemmódra”, amivel emberek élete felett rendelkezhet. Azt mondta, „nincsenek azok a kapuk olyan messze a bejárattól egyikünkben sem”… Elgondolkodtató.
(Az már nem teljesen ide tartozik, hogy Fiennes nem kapta meg a szerepért az Oscar-díjat, pedig jelölték… Tommy Lee Jones kapta, a Szökevényért. (a Golden Globe-ot szintén) Egyik szemem sírt, a másik nevetett… Mindkettőt imádom.)

Cardinalis 2010.02.16. 01:49:45

Kedves Baraonda!

Végigbőgtem a Schindelert. Spielberg nagyon jól tudja, mit kell tenni, hogy kihúzgálja belőled az empátiát. Persze nem volt nehéz. A Zongoristát mégis jobban szerettem, talán Brody miatt.

A kegyelemdöfést mégis Herr Emmerich Kertess (talán így jobban tetszene neki?) szúrta be, amikor annyit mondott a Listára: Scheissfalsch. (Kurvára hamis...)

Akkor most kinek kell hinni????

JonC 2010.02.16. 08:18:50

témába vágó cikk (a címe ellenére nem fröcsögés) -> raktalicska.hu/2010/02/15/hazug-zsidok/

baraonda · baraonda.blog.hu 2010.02.16. 12:17:56

Igen, szerintem a Herr Emmerich Kertess jobban tetszik neki, hisz Berlinben él, olykor különös dolgokat hord össze Magyarországról és ezt a mondatot inkább most nem folytatnám...

A Zongorista tényleg jó film, Brodynak ráadásul helyzeti előnye volt (eh, nagyon ostobán fogalmaztam ezt meg, de nem jutott eszembe jobb) hiszen zsidó származású, és talán ezért sem volt olyan nehéz Szpilman szerepébe bújnia.

baraonda · baraonda.blog.hu 2010.02.16. 12:31:50

És még egy gondolat... A nagyszüleimet '47-ben a Benes-dekrétum alapján telepítették ide. Nagyapám, aki ott bíró volt, itt terményt mérlegelt egy TSZ-ben, mégsem vádaskodott, panaszkodott soha, nem akart kártérítést, csendben tette a dolgát és tisztességgel leélte az életét. Itt. És szerencsére nem érte meg, hogy az egykori szülőházából múzeum lett. Tájház, ami szlovák tulajdonban van. (mielőtt bárkiben felmerülne, nem vette meg Nagyapáméktól senki a házat...) És nem kicsit szorult össze a szívem, mikor néhány évvel ezelőtt belépőt fizettem a nagyszüleim házába... Azóta legszívesebben a sarokba dobnék minden turisztikai kiadványt, amiben meglátom... Mert az egy magyar ház, ahol magyar emberek éltek, szerettek, haltak, és köze nincs Szlovákiához.

Mégis, a családunk kint maradt és ideköltöztetett része tudomásul vette mindazt ami történt. Ahogy tudomásul vették mások is. A hadifogságba esettek, a kuláklistára kerültek, és ahogy tudomásul vették szerintem zsidók ezrei is a velük megesett igazságtalanságokat. Ezt hívják TÖRTÉNELEMNEK.

Persze mindig lesznek, akik - akárcsak a Kincs ami nincsben Kamasuka, - még nem fejezték be a háborút… Most éppen a MÁV-ot perelik… A kutya is jó dolgában… szokták mondani.

Minden név foglalt volt 2010.02.17. 02:47:55

Itt vagyok Amerikaban, zsidok kozott elek. Ahol lakom, mindenki a kornyeken zsido. Egy utcaval lejebb lakik egy fiatal zsido csalad, elsogeneracios magyar bevandorlok, a gyerekeik is tudnak magyarul, es kb 36-39 ev koruli az apuka. Debreceni a felesege, o budapesti.
Itt minden csaladban minimum 5 gyerek van, ezt ok ugy tekintik, mint nalunk a kettot... Minimum 5. A szemben levo hazban 15 gyerek van. 15.
Eszembe jut nagymamam, akinek 6 gyereke szuletett. Es mikor megkerdeztem tole, miert ilyen sok, o azt mondta, o meg szeretett volna, sokan meghaltak a haboruban. Es eheztek neha, anya meselte, aki 1945ben szuletett, hogy volt ugy, hogy a krumpli hajat foztek meg.
Ma nem ehezunk, es nem szulunk 5 gyereket. Nem akarjuk, hogy sokan legyunk, mi magyarok. Nem vagyunk eleg okosak. minimum 5 gyerek... ez kellene otthon is.
20 nap, es otthon vagyok. mar csak 20 nap. Nagyon vagyom.
süti beállítások módosítása