Keresem a könnyű szavakat. A lebegést és a nevetést. Keresem a tavasz illatú szavakat. Kutatom édesanyám nevetésétől éltre kelő szavakat, a szerelem nehéz jácint, nárcisz illatát. Keresem a feltámadáskor felszolgált füstölt sonkát, sárga túrót, roppanós újhagymát és „vérempiros” hónapos retket, amiről Tóth Emília ajkai jutnak eszembe…
Megyek, egy vidám nóta, valami kubai, mojito ízű nóta pereg a fejemben. Táncolni, igen táncolni a hóban és kacagni hangosan. Nevetni…
Félálomban ültem az íróasztal előtt, megálmodtam a holnapot, megálmodtam a gólyát ami pólyát pottyant az ölembe. Jajj szóljon ez a kubai nóta, álmomban apa lettem. És micsoda büszke apa, úgy hordoztam házról- házra a kipirosodott arcú csemetét, mintha a Kisjézust bízták volna rám…
Tengerrel álmodtam, uram. Tengerről, amit az én folyóm táplál. Nehéz álom volt uram, halak és kagylók felett őrködtem, én a tenger botcsinálta juhásza. De ima után, amikor halat nyúztam, minden pikkely ezüstté vált a kezemben, úgy csilingeltek, hogy abba bele lehetett örülni. És én minden vagyonomból tulipánfákat vettem. Sétáltatok már magnólia erdőben? Simogatta arcotok a szirmok bársonya, bódultatok-e már a virágok ólomsúlyú illatától. Nem aludhatok, még nem hunyhatom le a szemem.
Óh, de pici lett az a lány… De pici lett a vágy végtelen tárgya. Felcser kellene, szívéből bíbor patak, folyik a fekete vér… Segítsetek neki. Segítsetek talpra állni. Még egyszer nevetni, remegni egy augusztus éjjelen, amikor a csillagok a Tiszába járnak fürödni…
Ugye nem tudtad, hogy ilyen nehéz lesz? Ugye nem? Hát húzzad cigány! Húzzad jobban, táncolni való kedvem van. Kitáncolom magamból ezt a semmire se jó telet, a fagyot, hideget. Táncolok magamba tavaszt, szirombontogató szerelmetes tavaszt! Hogy ragadnának össze már a kutyák, sírjanak a kandúrok, lármázzanak a békák! Csiviteljen a fecske, a füstös tücsök legyen az én cigányom…
De ácsi! Álljatok meg legények, egyet se perdüljön a rokka lányok, öltözzetek feketébe nyalka huszárok. Léptetek csendes legyen mint a bagoly szárnya, álmom egy kisded álma…
Tudnék én jobbat, szebbet, tudnék olyat hogy megolvasztaná a jeget. De akinek üzenek, annak meglehet néma a szája. Mélyebbre ás a fázós béka mámma…
