vasárnap... késő este... a zurek elfogyott... a vendégek nem jöttek... pedig a hurka, kolbász finom... a lacipecsenye előkészítve... szűzérmék alszanak a fűszeres olajban... olyan az illata, hogy az előbb becsöngetett hozzám Szindbád von Bujtosi és azt kérdezte, nem sütöm-e neki…

Ez a hétvége is arra tanít, soha ne add fel az álmaid. Ha hibázol, vezekelj, de az álmaid akkor is tartsák benned a lelket. Aztán visszatérsz az élethez. Hurkát töltesz, kolbászt. Darálod az izmot, inat, belsőséget. Közben arra gondolsz, miért nincs itt akit a szíved kíván. Kint a kondérban ott fő a…

...amikor odaértél… Most olyan kedvem lenne belejavítani az intelligens tervezésbe, az isteni szoftverbe. Olyan ingerenciám lenne a boldogságeffektust, ezt az értelmetlennek tűnő keresését kikapcsolni egy pillanatra. Azt mondják, hajlamos vagyok a zuhanásra, hajlamos vagyok levetni magam a szakadék…

Széthullik a világ köröttünk. Mint egy rossz hajó, hánykolódik és közben recseg- ropog. Nincs, ami összetartsa. A régi ragasztóanyag szétmállott, a régi szögekkel jóllakott a rozsda és a facsavarokat felfalták a mindig éhes szúbogarak. Vágyom a harmóniát, mint madarak a…

Meseországban 120 centiméteres hó esett. Napokig éjjel- nappal havazott. Az üveghegyen is túl, egy pici völgyben, ott hagyhatod a kóbor lelked a Duch Tatr gerendaházikó meghitt szobájában. Nézheted az álmosító hóesést, miközben a tüdődből gyökeret eresztve jégvirágok nőnek…