Bevallom én rossz sorrendben néztem filmeket Karácsonykor. Az ellopott (most már tudom) pénztárca miatt beforgattam magam és elsőként a Home című „civilizáció(?)ellenes” filmet sikerült magamévá tenni. Aztán, amikor a Hervis biztonsági szolgálata, december 24-én késő délután, 2 nap után, visszahozta a pénztárcámat, (komolyan így történt, nekem a Hervis nyíregyházi biztonsági csapata lett a Napkeleti királyok…) szóval, amikor, túltettem magam azon, hogy néhány tízezresnél több is veszett Mohácsnál, akkor jött a Vegasban játszódó Hangover, a Másnaposok és már nem tudtam önfeledten nevetni.

 

 

A film elején magasba szökkenő eszméletlen szökőkút, a sivatag kellős közepén, a pazarlás, Csimborasszója és valahogy fura dühvel konstatáltam, ismét egy film ami beleharap ugyan (gyöngéden) az amerikai álomba, de nem tépi szét (nem is tudja, nem is akarja) és közben továbbra is Mammonnak a fogyasztói társadalom istenének emel, játékos oltárt.

 

Nem, nem vagyok én ilyen beszáradt grínpíszes, csak azt érzem, az utánunk következők nagyon átkozni fogják a nevünk. Ha majd csak az emlékeinkben marad meg a repülős nyaralás, és az unokáink szájtátva hallgatják egy bunkerben, hogy milyen könnyű és könnyelmű volt egykor az élet, akkor át fogjuk értékelni a hülyeségünket…

 

Na így áll össze az emberben a világkép… Szóval ma már tudom, hogy az én Karácsonyom, arról szól, hogy a globális felmelegedésről kell prédikálnom, ezzel kell sokat és többször foglalkoznom a következő esztendőben. Ezt a feladatot tűzte ki számomra a születésnapján a megváltó… Most csak óvatosan figyelmeztetett, mivel az összes plasztikkártyámat visszahozta. Jövőre „he nem megyek el Ninivébe” a nagy városba prédikálni, szigorúbban fog.   

 

Azt hiszem megértettem a nem túl bonyolult üzenetet…