„Másképp mondom! Gizi néni mondd, hogy harminchárom… nyald a seggem télen- nyáron!"
(Gárdos Péter - Szamárköhögés, Annamari)
Na most kellene nagyon okosnak lenni. Túllépni azon, hogy ma már közhelyszerűen használják a 33 évesek a „Krisztusi kort”, mint kifejezést…
Kezdjük a legelején, a mítoszoknál; az év leghosszabb éjszakáján születtem, december 21-én. Épp azon a napon követeltem magamnak helyet az élők között, mint a 20. század egyik legnagyobb Antikrisztusa, Sztálin elvtárs. Csak 98 évvel később…
1976 a nagy veszteségek éve volt itthon és a világban . Ekkor temették a Színész királyt, Latinovitsot, a költő Szilágyi Domokost, sőt az igazság metafizikai bajnokát Heideggert és a krimi királynőjét Agatha Christie-t is. Ebben az évben milliárdnyi kínai gyászolta a nagy vezérét Maot…
A sárkány éve volt. És bizony olyan sárkányok születtek ekkoriban, mint Biros Péter, Vári Attila, Kásás Tamás, Vlagyimir Klicsko, Kótai Misi, Carlos Moya, Michael Ballack, Litkai Gergely, Bagi Iván, Karafiáth Orosolya, Colin Farell, Freddie Prinze Jr., Reese Whiterspoon és Fekete Pákó…
A sor pedig egyre bővül, mert úgy érzem, 76-osok, most élik virágkorukat. Gazdaságilag, állítólag, mi lennénk a húzónemzedék. Az ifjú harmincasok, akik mostanában vállaltak be hitelt és gyermeket, nősültek és mentek férjhez, akik most találták meg helyüket a világban. Vagyunk egy páran. 76-ban még születtek gyermekek. Aztán egyre kevesebb. Nekünk még volt kisdobos és úttörő egyenruhánk. Voltunk Zánkán és pionyírlágerban az NDK-ban. Emlékszünk Gorbacsovra, Kádárra,a Commodore 64-re és a monoton hangon szinkronizált borzalmas minőségű VHS filmekre. Volt 16 zenélős óránk a Márihilferről, az iskolai kirándulásokon pedig Dolly Rollt, Modern Hungáriát vagy Eddát énekeltünk.
Éjjel érkezem. Száraz kiégett aggyal…
Én valóban éjjel érkeztem. Vagy inkább este. A híradó végére már nem okoztam több fájdalmat jóanyámnak. Mire beforgatták azt a borzalmas kamerát, én már bőgtem a csap alatt és remegve vettem tudomásul, hogy bizony kint sokkal rosszabb és hidegebb, mint odabent.
Eddig a nosztalgia. Most valami nagy tűzet kéne rakni. Nem hinni el, amit Marcus Aurelius tanít, hogy negyven éves koráig mindent megél az ember. Ám hiába keresem az illúziókat, a szép reményeket, néha úgy érzem olyan üres a szívem, mint a fejem felett a padlás…
Írok és írok, az elkoptatott szavak, mint homokszemek peregnek az ujjaim között.
Tolsztoj hasít belém: az élet egy expresszvonat, olyan gyorsan halad, hogy ha nincs egy éles kanyar, vagy valami komolyabb megrázkódtatás, talán észre sem vesszük, éltünk…
33. Három x meg egy bolond hármas. Év végén születni a legnagyobb bolondság. Én mindig csak 10 napig vagyok annyi, aztán mivel új esztendőbe fordul az életünk, máris egy évvel idősebb…
De tíz nap meg mire elég??? A kérészek most jelentenek fel az ombudsmannál…
