Hohol - hoholnak az ukrán parasztokat csúfolják, egyfajta szinonimája a bunkóságnak. (Solohov nyomán)
Az ukránok és a beloruszok, de a nyugati szlávok is ejtik az glottális h-t, ugyanakkor nem ejtik (vagy nemigen) a g-t. Az oroszok fordítva, ők a g-t ejtik, a h-t meg csak ha megtanulják. Ezzel kapcsolatban is vannak érdekes névátírások: Герцен, Гарри Гродберг. Én eredetileg azt hittem, hogy a Гоголь valamiképpen a hohol oroszos változata. Azonban majdnem bizonyos, hogy mind a hohol, mind a Gogol hangutánzó szó, a hohol az ukránok h-zását csúfolja, a gogol meg emlékeztet a gá-gá-ra. (internet)
Néha jó lenne olyan rövidnek és arcpirítónak lenni, mint egy hatalmas, váratlan és brutális pofonnak, vagy ökölcsapásnak. Erősnek, félelmetesnek, hogy aztán könnyedén váljon belőlem született kegyosztó, aki a másodperc törtrésze alatt simítja ki, korábban még pattanásig feszített izmait és a túltengő tesztoszteront kíméletlen gyorsasággal űrítve, könnyed mosollyal bocsát meg a legyőzötteknek.
Mellékvágány...
Azt hiszem az Úr, nem lehet brutális, nem lehet hirtelenharagú. Visszafogottnak, nyugodtnak kell lennie, mert jól tudja, ha egyszer is ráereszti fékevesztett haragját erre a sárgolyóra, úgy szemvillanás alatt tűnik el az élet az alkotásáról. Tudom, a Biblia számtalanszor ír az Úr haragjáról, pusztító mennyköveiről. A szentírásban olvasható, hogy néha elég neki egy meggondolatlan mozdulat, amelyet tegyük fel, egy szerencsétlen zsidó katona tesz a szövetség ládája felé, máris villámmal sújtja az elátkozott páriát. Ám azóta sok idő telet el. Az ember nem lett egy fikarcnyival sem jobb, de az Úr ma már kíméletesebb, nem is akar annyira beleszólni a dolgainkba. Félek kimondani, talán már nem olyan értékes az ember, mint néhány 10, 100 ezer éve… Már nem kincs, hanem a tudástól megittasodott, alkoholista, amely a borgőzös állapotában csak nő, kihasznál, pusztít, szaporodik, akár egy alattomos gomba- dudvafaj, vagy egy borzasztó vírus. Az ember nem több, mint genetikai gyorsfutás, emberi léptékkel mérve Marathón, amelynek végén a porhüvely, végkimerülésben esik össze és mindössze DNS lenyomatát hagyja örökül, egy okosabb, fejlettebb civilizáció, ideérkező antropológusainak.
Rám kellene pirítani, hogy csapongok… Az agresszióról akartam írni, de elcsúsztam a transzcendencia irányába, pedig ott kellene folytatni, hogy minden agresszió a félelemből született. A félelem pedig az elme gyilkosa (Frank Herbert).
Igaza van Asimovnak is, amikor azt írja; az erőszak a gyengék végső menedéke. Bizony, mert a legtöbb brutális élőlény, a gyengeségét, a kiszolgáltatottságát, a felkészületlenségét bizonyítja, az élettel való inkompatibilitásáról ad hírt, amikor kiderül róla, nincs más eszköze, mint a törzsfejlődés országútján visszarohanni az ösztönök szintjére. Nem az agyát használja, nem azt csodálatos adományt, amit gondolkodásnak hívnak, hanem a keze ügyébe kerülő bunkót.
Így tett az a hohol is, aki péntek reggel a Belső körúton gázolással ijesztgetett csupán azért, mert gyalogosként fékezésre kényszerítettem. Bevallom rosszkor találkoztunk. Elegem lett abból, hogy a 30-as tábla ellenére sem akar egyetlen autós sem lassítani mellettem. Hiába látják, nincs megfelelő járda (innen is üdvözlöm az önkormányzatot és Farkas Csilla képviselőnőt), senki sem akar azért lassítani, hogy azt a bolondot, aki nem hozza ki az autóját a garázsból, nem pöfögi tele isten kék egét mindenféle egészségre veszélyes gázokkal, szóval ez a „zöld” barmot, senki sem akarja észrevenni és esetleg megkímélni attól, hogy a ruháját összepiszkolják. Igyekeztem úgy sétálni, hogy ne lehessen 50-70-nell elsuhanni mellettem.
Ekkor jött a „pöcsömöccse” (by Mucsi Zoltán) hohol, aki először csak ledudált az útról, majd amikor megmutattam neki, hogy elegendő helyet biztosítok a közlekedéséhez, akkor kormányát elfordítva, egyszerűen csak gázolással fenyegetett meg.
Hát én sem vagyok egy galamblelkű fajta, bevallom őszintén. Arrébb ugrottam, majd öklömmel olyat vágtam az ablakára, hogy csak úgy zörgött az AO-val kezdődő ukrán rendszámú, fekete Lexus GS plexije. Néhány cifra káromkodás közepette ki is fejtettem neki, úgy vélem egy prostituált az édesanyja, aki kutyákkal is hált a fogamzása idején, és ha méltóztatik elhagyni a luxusjármű, biztonságos fedélzetét, akkor, arra is megtanítom, milyen kellemes érzés, ha az ember saját nemi szervét dugják a végbélnyílásba, csupán a cirkulációs örömök átélése érdekében.
Ne gondoljátok, hogy nem futott át az agyamon, hogy mi van akkor, ha az ukrán kipattan az autóból, netalán pisztolyt, uzit, RPG-t vesz elő. Átfutott. De a bennem dohogó, extra magas dózisban jelen lévő tesztoszteron, az adrenalinná változó vér, egyszerűen azt követelte tőlem, vegyek elégtételt, védjem meg magam. Ahogy említettem, az erőszak a gyengék végső menedéke, hát ebben a pillanatban én is gyenge voltam. Ám a kiskakas hirtelen fellépéstől, vagy éppen a kezemben lévő karcolásra és rombolásra is alkalmas esernyőtől, a barom (rosszul szocializált? nem volt gyerekszobája? megerőszakolta az apja?) hohol egyszerűen gázt adott és elpucolt.
Nekem akkor az jutott eszembe, Spártában az volt a legnagyobb szégyen, ha valaki a hátán sérült meg…
A kollégáim szerint, a férfiak többségéhez hasonlóan én is hajlamos vagyok az agresszióra. Szépítek; temperamentumos vagyok, aki időnként a testi fenyítéstől (olaszliszkai módon by Buczó Balázs) sem riad vissza… Hirtelen vagyok, kis dühös gömböc, aki időnként ordít, kirángat, elégtételt követel és kincstári ajtókba, szekrényekbe rúg bele.
Félek, van benne valami. Van néhány kínos emlékem általános iskolából, párkapcsolatból. De legyen annyi elég, igyekeztem tanulni és gyakorolni a higgadtságot. Beláttam a hibáim és tanultam is belőlük. A legszörnyűbb mégis az, hogy amikor egyetlen egyszer életemben valóban ártatlanul keveredtem egy verekedésbe, akkor dobhártyaplasztika lett a vége...
A hoholokról meg annyit; ennek ellenére sem szeretnék sztereotipan beszélni keleti szomszédainkról. A bizalom ugyan gyengült és fenntartásokkal fogadok majd sok mindent velük kapcsolatban, de azért nem gondolom, hogy minden hohol, agresszív, buta, maffiózó, cigi- és benzincsempész…
Na most meg viszketni kezdett a tenyerem….
