1985-ben lettem végérvényesen a Popkultúra állampolgára. Tudom, hogy ide kellene applikálni néhány fontosabb, korábbi mérföldkövet is. A Dolly- Roll Vakáció című albumát. A Neotontól a Pago - Pago lemezt vagy éppen Szikora Robi csikidam világát. Sőt nem szabad megfeledkezni Komár Laci bácsi Halványkék szeméről sem… A pop-kulturális integrációm, a pop világától való függőségem és minden olyan kompetenciám, amely a 80-as évek girbe-gurba bombasztikusan individualizált, de távolabbról nézve nagyon is uniformizált világában elkormányzott, egy jól körülírható, meghatározható ajándékozási aktushoz köthető.
A kedvenc unokatesóm, Németh Andrea, leánykori nevén B. Andrea, mielőtt végképp az NSZK-ba költözött, a halb deutsch, halb ungarisch férjéhez, eljött hozzánk és otthagyott egy fantasztikus passzportot a pop, akkor misztikusnak tűnő, homályos, távoli világába. Mit tudtam én akkor, hogy az „apa szobájában” található űrkorszakot idéző, narancssárga forgószék épp annyira a popkultúra része, mint a kék- fehér mettlachi a fürdőszobában, vagy éppen a bakelitből dizájnolt NDK hajszárító.
Az ajándék nem volt más, mint Jacko életművének egyik fontos állomása, a USA for Africa album. Gyengébbek kedvéért a We are the world…
Side oneUSA for Africa - "We Are the World" (Michael Jackson, Lionel Richie) – 7:02Steve Perry - "If Only for the Moment, Girl" (Randy Goodrum, Steve Perry) – 3:44The Pointer Sisters - "Just a Little Closer" (Robbie Nevil, M. Mueller) – 3:53Bruce Springsteen & The E Street Band - "Trapped" (Jimmy Cliff) – 5:11Side twoNorthern Lights - "Tears Are Not Enough" (David Foster, Bryan Adams, Jim Vallance) – 4:21Prince and the Revolution - "4 the Tears in Your Eyes" (Prince) – 2:45Chicago - "Good for Nothing" (Richard Marx, Robert Lamm, David Foster) – 3:35Tina Turner - "Total Control" (M. Davis, J. Jourard) – 3:38Kenny Rogers - "A Little More Love" (T. Schuyler, F. Knobloch) – 2:54Huey Lewis and the News - "Trouble in Paradise" (Huey Lewis, J. Colla) – 4:34
Nem lettem egyből rajongó. Nem lettem fanatikus. A nagy slágert persze sokszor meghallgattam. A többi előadó azonban ismeretlen volt, nem nagyon tudtam hová tenni őket. Aztán alattomosan jött a popvírus. Rockba burkolódzott. Mert az albumról a PIÁLAFÖLD mellett Springsteen Trapped-ja és a rocknagyi előadásában a Total Control tetszett a legjobban. Aztán idővel Anditól kaptam egy Bad albumot. Ő állította, hogy a Thriller sokkal jobb volt, nekem mégis ez lett az egyik non plus ultra. Sercegett a bakelit és megbabonázva hallgattam a Zenét. A Dirty Diana és a Smooth Criminal volt a kedvencem.
1989-ben Stendhal mellett, ahol az Elba vize már szépen lelassul, a 30 méteres fenyők alatt egy kellemes úttörőtáborban nyaralhattam. Vittük a Változás Szelét, nem álltunk vigyázba, amikor félárbocra eresztették a magyar zászlót Kádár halála miatt. Köpködtük a baráti és szovjet gyerekeket és a zuhanyzóban együtt fikáztuk az NDK-ás fiatalokkal a szocializmust. Láttuk a „Falat” és szörnyülködve fogtuk fel életünkben először, mit is jelent a hidegháború, a kettészelt Európa… Csak egy Natasa nevű szovjet úttörőlányka enyhítette a kapitalizmus vírusától lázas testünket. Szőke hajában a piros masni mágnesként vonzott bennünket, elvarázsolt erősen pirosítózott tizenéves, formás pofija és a blúza alatt ringatózó, mellétartót még hírből sem ismerő fantasztikusan hatalmas keble. Érte még a gyalázott szovjet részlegbe is bemerészkedtünk, és gyatra nyelvtudásunkat előszedve igyekeztünk a közelébe férkőzni. Miután két szovjet úttörőpajtást csúnyán megvertünk, egy borzasztó tanárnő állta az utunkat, aki negédesen kérdezte meg, mi a fenét keresünk náluk. Mi elmondtuk, honnan jöttünk és hol lakunk, ez még ment is, de a végén már csak Natasa nevét tudtuk ismételgetni. A tanárnő mintha megsejtette volna a gyermeki kíváncsiságon túlmutató éppen bimbózó vágyainkat, bezárt maga mögött az ajtót és csak annyit mondott:
Malcsiki, malcsiki, Natasa jeszty malenkij gyévácska!
És ezzel kiutasított bennünket az épületből. Szóval ordítottuk a Dirty Dianát és a Smooth Criminalt, vonaglottunk a folyosón és fogdostuk a pöcörőnket, ahogy azt a Jacko klippekből láttuk. Vagányak voltunk. Talán ennek köszönhetjük, hogy Natasa helyett két csodálatos, 17 éves, mindenre képes NDK-ás lány vett minket kezelésbe. Itt és most is hálás vagyok Szonjának és Anjának, akik mélyreható szexuálpszichológiai ismereteket adtak át ingyen, bérmentve csupa élvezettel számunkra… Micsoda éjszakák voltak. Csókolózás, tapizás és megannyi gyönyör és kedvesség, melyről szólnom most illetlenség lenne… Csak Balassi tudott volna erről mesélni, midőn az Bécsi Zsuzsanna és kedves kikapós barátnője hasonló módon vezette be őt és barátját a gyönyörök kapuján.
És üvöltöttük a Dirty Dianát… Dianás cukorka nélkül, valahol Stendhal mellett… Az irodalmárok kedvéért mondom erről a városról kölcsönözte Henry Beyle a Vörös és fekete szerzője a nevét…
Aztán a Dirty Diana jutott eszembe akkor is, amikor Barna Gyuri bácsi megsejtve az éjjeli pajzánkodást, ránk verte az ajtót. Másnap a sárga földig lehordott bennünket. Álltunk a szobájában és a lelki terrorizmus minden eszközével igyekezett minket megalázni… A fejemben Jacko üvöltött és az idegeken végigszaladt a gitárszóló és a sziréna hangja… Come on!
A pucátokat a földbe kellene dugni! – ordította a tanár, aki félárbocra eresztette a magyar zászlót… Kádár halála miatt… Smooth criminal…
Aztán egyszer csak eljött hozzám a Liberian girl és minden megváltozott.
You came and you changedMy worldA love so brand newLiberian girl . . .You came and you changedMe girlA feeling so true
A 90-es években Jacko már mindennapos vendég volt, hol magnóban, hol lemezjátszón aztán a History idején már a CD formában is… ha nem szólt, hiányzott. Ha valahol nem hallottam, fura hiányérzetem támadt… King of the Pop… Tudom, csak egy nagy gyerek volt, akinek nem is volt gyerekkora. Mindegy… Azt hiszem egy újabb csodával lettünk szegényebbek, de egy újabb, színezhető, mesélhető legendával gazdagabbak.
Talán megérjük, hogy Pop-szentté avatják.. Nugodj békében, Királyom…
