"Mezítelenül, akár a tested, oly egyszeru vagy, parányi síma, földi áttetszo és kerekded, hold-vonalú a tested...(Pablo Neruda)
Tegnap úgy táncoltak a lányok
Akár a lángok a száraz fa fölött
Te én akkor úgy éreztem menten
Meghalok,
Ha nem neked mutatom meg
Azt a hajnalt, azt a hulló csillagot
Nem lesz jó Runcájsz
Nem lesz elég jó…
Arról beszélj, hogy apró tátikát láttál
És benne ici- pici pár ölelte egymást
És, hogy a párocska egyik tagja te voltál
A lánynak meg nem láttad az arcát…
Mert az arcod Manka , az arcod megolvad
Mint a viasz, s szétfolyik
A gyertya amit az ablakod alá
Lopva odatettem…
Nem Runcájsz
Nem lehetsz ennyire őszinte
Arról beszélj, hogy úgy szereted az a lányt
Mint nagyapa a kocsonyát
Hogy úgy remeg néha a szíved
Mintegy ázott kismadár
Runcájsz, hát nem is vagy te költő
A bolond szavakat úgy dobálod
Mint más a szenet
Hát hová tetted a szemed?
Sértődötten távozott
Még látom, ahogy egy csorba asztalos ceruzával
A papírra vési:
Szeretlek, mégha a szíved sem érti….
Szeretlek, mégha a szíved sem érti….
