Kitört. Kitört a háború! Benne volt a levegőben. Nyomasztó csönd előzte meg. Vihar előtti. Már a madarak sem énekeltek. Aztán egyszer csak, bombatámadás. Közel csapódott be, az én felségterületemen, de nem okozott sérülést. Nem tántorított el…
Eddig ez a blog egy siratófal volt, most átlépte a saját árnyékát. Eddig egy magát sajnáltató férfi bináris, nyilvános naplója volt. Most már sokkal több attól. Sokkal több, mert nemcsak azok szólalhatnak meg rajta, akik a szipogó kisfiút megsajnálják, hanem azok is, akik a sötétből, a semmiből jönnek elő, és egy ellenséges, fröcsögő, eltorzult arcú oldal véleményét tükrözik.
Olyanok, akik néhány mondatból, sértettségből, pletykákból fércelnek véleményt. Olyanok, akik nem ismerik a szavak erejét, akiknek fogalmuk sincs, milyen gyönge lábakon áll minden vádjuk.
Még azt is írják, ismernek. Hm. Úgy, ahogy azokat az emberek, akikről a kommentekben írnak? Vagy úgy, ahogy magukat, a saját tenyerüket? Ó, hogy szeretitek a sárdobálást, meg a nyilvános megkövezéseket! Élvezettel nyomjátok a szerencsétlen vergődő fejét a víz alá. Kéjes élvezetet okoz, ha beletörlhetitek a lábatokat? Ettől elégültök ki? Hm? Dominák és dominátorok vagytok latexbe öltöztetett csorba lélekkel?
Dőltömre Tökmag Jankók lesnek:Úgy szeretnék gyáván kihúnyniS meg kell maradnom Herkulesnek.Milyen hig fejűek a törpék:Hagynának egy kicsit magamra,Krisztusuccse magam megtörnék.De nyelvelnek, zsibongnak: űznekS neki hajtanak önvesztükreMindig új hitnek, dalnak, tűznek.Szeretném már magamat utálni.De, istenem, ők is utálnak:Nem szabad, nem lehet megállni.Szeretnék fájdalom-esettenBújdosni, szökni, sirni, fájni.De hogy ez a csürhe nevessen?Szegény, muszáj Herkules állom,Győzöm a harcot bús haraggal.S késik az álmom s a halálom.Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmiJó lesz egy kis hódolás és csönd:Így nem fogok sohse meghalni!
Még magamról sem merem leírni, hogy ismerem a bennem lakó embert. Egyet azonban biztosan tudok; hogy milyen az igazi arcunk az csak krízishelyzetekben derül ki. Vagdalkozni, magas lóról lenézni, győztest játszani, nyeglét, lekezelőt mindenki tud. Ajánlom bátran nézzetek a paraván mögé. Nézzétek meg, hogy a felmagasztalt személyek kik is valójában? És nézzetek egy picit magatokba, valóban ti lennétek az igazság, habfehér bajnokai? Ti soha nem botlottatok? Ha így van akkor is tudnotok kell:
Akkor lehet akárki is vitéz,Ha a hite és már mindene romban.
Nekem ez után csak egy mondat marad, a reménység mondata;
Könyörülök azon, a kin könyörülök, és kegyelmezek annak, a kinek kegyelmezek. Annakokáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené. (Pál Lev. a Rómabeliekhez 9/15-16)
Ui: A játékszabályokról; a hozzászólások moderálhatóak (de egyelőre nem teszem), látom az IP címet és az e-mail címet… Hogy is mondta Cromwell; bízz istenben, de tartsd szárazon a puskaport!
