Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Kapott levél...

2008. augusztus 18. - Cardinalis

Kaptam egy mailt... Elgondolkodtatott. Bemásolom...

„Bezüglich Michelle Wild (V. Kati)
 
Múlt7en, egyik este kimentem az Erzsébet térre a keresztlányommal játszóterezni.
 
Édes kis cafat, 1,5 éves tündér, aki nekem köszönhetné, hogy él, de valójában én köszönöm neki, h. van, mert egy csoda... hosszú történet… Szóval E.-vel „jácottunk” és mellettünk a V. Kati a Málna nevű kislányával. Mese kiscsaj az is, a nagy homokozóban együtt túrták a földet, gyártották az alagutakat (mármint anyával).
 
Ott fetrengett a gyermekével, játszottak. Nézte Esztit, nézett minket. Rágyújtottunk és odajött, csatlakozhat-e. Ő közeledett, ő húzott hozzánk. Beszélgettünk, furcsa volt, persze mindenki nézte, meg minket is, de jó arc a csaj. Közvetlen volt, és ő közeledett...
 
Egy teljesen hétköznapi, átlagos anyuka. Még csak nem is az, aki után megfordulsz, mennyire szép v. csinos, mert nem, semmi extra. Beszélgettünk, játszottunk a gyerekekkel, oda-vissza megkínáltuk egymást nasival, poroztunk, labdáztunk, nevetgéltünk... Helyes délután volt. Még le is fényképeztük E-vel...
 
 
Szóval semmi extra... Persze tudta jól, h. tudjuk, ki ő... Tudtuk, kivel játszik a gyerek... Általában lesütötte a szemét, tényleg úgy beszéltünk, hogy szinte nem is láttam a szemét... Ezek szerint nem is beszélgettünk!?!
 
Én sosem tudtam úgy beszélgetni, ha mellettem ült a "páciens", csak szembe. szemtől-szembe.
 
Helyes volt, de múltja van. De múltja mindenkinek van... Mindenkit nyomaszt, gyónás után is. Még ha őszintén, szívből megbántad és tudod, de legalábbis azon vagy, hogy ne kövesd el többé azt a bűnt, mégis ott van, örökké, benned, a bőrödben, a szívedben, de legfőképp a gondolataidban… Mindig ott lesz… Idővel tompul, de ott van… Neki is van, de megy előre. Pici, apró, törékeny nő, de okos, és nekem erősnek is tűnik… Mindannyian Michelle Wildok (V. Katik) vagyunk… Mindannyian „pornósztárok”, akik csináltak már olyat, amire nem büszkék, amit eltitkolnának, amiért le kell sütniük a szemünket… Neked is, nekem is, mindenkinek. De a gyermeke értelmet ad mindennek, a továbblépésnek, az új kezdetnek… 
 
Hidd el nekem, vannak csodák, igenis vannak csodák, gyönyörű csodák. Engem az Isten nagyon szeret. Én rengeteg csodát kapok tőle… Szinte nap mint nap… És kereszteket is… De ezzel is csak azt mutatja, mennyire erős vagyok… Ezzel is csak fejlődni segít…
 
Majd még írok…ha lesz véleményem… :D
É."
 
A végén, amikor elolvastam csak annyit tudtam mondani, hm... De jóleső hümmögés volt...

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr23621207

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ekea 2012.11.22. 08:37:05

Nem rossz írás!
Örülök, hogy elolvashattam!
(bárcsak, errefelé is lehetne egy kicsit így beszélgetni Vele!)
Szép napokat mindenkinek!
süti beállítások módosítása