Az a legnehezebb, látni Őt egy másik autóban. Tudni, hogy ma éjjel nem melletted alszik el. Egy másik párna, más illatok. Szinte látod magad előtt, ahogy apró, puha macskalépésekkel beoson a fürdőszobába. Tusfürdő, parfümillat és a nedves bőre hozzád ér...
 

Görcsbe rándul a gyomor, kíméletlen szívszorítás. Ül éjjel az autóban. Érte mentek. Ül az autóban és az már egy másik elérhetetlen univerzum. Más vágyak, más szerelem.

Ott maradsz egyedül, ezer apró tűre fekszel. Nézed a plafont és hangtalanul párolog belőled az élet.

Láttad. Persze tudtad eddig is, de látni és bizonyosságot szerezni mindig más, mindig őrjítőbb és szívszakajtóbb...

Ahogy eddig, se éjjel, se nappal.

A nyár lassan ellobban. Jön az ősz, majd a tél...

Kinek most sincs még háza, sose lesz,
s ki most maga van, már marad magára,
éjszaka olvas, folyton levelez,
s a ligetben bolyong, valakit keres,
mikor a lombok őszi tánca járja.