Most kell. Most kell, hogy itt legyél. Csak a párna ölel. Még fúj be a szél. Szerelemmel béleltél. Te látod, lassan elmúlik a tél, s te még mindig a szádon hordod a szám; ez életveszély…
Mihályfi Luca rendel. Mármint énekelve. Tolja a dalt és nem tudok nem gondolni arra a Vidor fesztiválra, amikor a Szerelmes hal című darabban Luca édesapja Mihályfi Balázs, György Annával és Bán Jánossal úgy varázsoltak el, hogy akkor ott azt hittem, soha, de soha nem kapok ilyet színháztól. Kiss Csaba 12 Csehov novellát gyúrt össze, hogy elénk tárja a csehovizmus kvintesszenciáját és mi ültünk, boldog tekintettel, fiatal, legyőzhetetlen, halhatatlan szívvel és néztük a színpadot, ahol épp az „élet” játszott, épp az „élet” tanított és mi nem nézők, hanem az élménytől ittas, bátor diákok, „szűz-nyüvők”. Néztük a darabot és arra gondoltam, hogy állítólag Ady, egy debreceni színésznő miatt átjött a truppal Nyíregyházára, hogy a nézőtéren, tettetett unott arccal, de lázban forgó szemekkel bámulja a fején csavarintó nőszemélyt, aki történetesen a világot jelentő deszkákon jelmezbe bújva kísértette a mindig éhes férfiakat.
Mert a hirtelen jött szépség úgy, de úgy képes még a meglett férfiból is bolond, megtévedt, eltévelyedett kamaszt varázsolni. A szép nőtől kapott szerelem delej, mágia, varázslat.
Mihályfi Luca énekel. Talán nem tökéletes, de van benne valami a Nőből, meg Lilithből, mert az igazi színésznő, énekesnő, zenész, versmondó lányban mindig ott lapul Lilith, a wamp, aki lesajnálja az izgága, besózott, bolonduló férfit. Kineveti a virágokat, az esküdözőket, az öngyilkossággal követelőző érzelmi bohócokat.
Aztán, amikor az ilyen bolond helyzetekből kijön a férfi, reggel, amikor a Nap hétágra süt, és a szerelem-másnaposságtól iszonyúan fáj a feje, meg a szíve, akkor szégyellni kezdi magát, hogy hanyadszor bolondították már el… Hányszor csalta meg magát, hányszor verte át a szívét. Hanyadszor sikerült zuhanni, beszaladni a végtelen alagútba…
Szerb Antal ott nevet egy padon, hiszen megmondta, az etruszkok is tudták már, a férfi azért vágyik folyton a Nő ölébe, mert onnan érkezett a világba, és oda vágyik vissza…
Aztán Hemingway jut eszembe, aki az egész világot, de még a szerelmet is rummal gyógyította, szóval Ernest bácsi, aki azt találta mondani, hogy az igazi férfi négy dologgal tudja bizonyítani a férfiasságát:
- fát ültet
- harcol bikával
- könyvet ír
- fiút nemz…
Mosolygok. Fát már ültettem. Hajnalka horoszkópja bika. Könyvem még nincs, de helyette van blogom. A fiam meg úton…
Kezdek férfi lenni?
