Olyan még soha nem volt, hogy ne fogyott volna el a pálinka. Aztán ha egy palackkal sem maradt, akkor kivártuk míg újra érik a gyümölcs, aztán cefréztük, főztük, csepegett, ittuk. Kivártuk. Itt volt az íze a szánkban, mint nagy szerelmeké. Mint a csóké, aminek soha nem szabad lett volna véget érnie.…