- Mösziő Beszon! Emlékszik még arra, amikor tudott filmet készíteni? - Meg akar sérteni?- Ó, dehogy! Csak én is emlékszem még, amikor tudtam merülni. Nem féltem a mélységtől. - Ha merné úgy feltenni a kérdést, hogy meddig vagyunk ártatlanok, akkor szívesebben válaszolnék!- Mösziő Beszon! Meddig…

Milyen röviden le lehet írni; rossz ember vagyok. Apám úgy fogalmazott, fiam te egy botlatókő vagy. Megbotlasz bennem és megtanulod, hogy legközelebb magasabbra emeled a lábad. Megbotlasz bennem, elesel és talán akkor meglátsz engem. A talpak nyomát, a csiszoltságom, hogy ott fekszem ezer és ezer…

Írni dühből meg szerelemből. Írni, barázdákat húzni, melyekből majd gondolatok keletkeznek és összeér múlt, jelen, jövő. A horizontig meg vissza. Mint a reggeli futás. Nemcsak az ébrenlét remegő oldalára hoz, int is, ennyit bírsz, ez vagy te a testbe, csontokba, ínakba zárt, törvényszerűségekkel…