Holnap karácsony. Nem is. Holnap még csak szenteste. Hóra nem számíthatunk. „Zöld” lesz. Ám azt hiszem ez picit sem számít majd, csak az, hogy egy asztalnál ülj azokkal, akiket a legjobban szeretsz. Ma a Búza téri piacon ilyen mondatokat is hallottam; „nálunk hal nélkül elképzelhetetlen a karácsony.” Aztán a net feldobta, hogy a Telexes srácok Herszonban jártak. Egy ukrán hölgy a riportban az mutatta, hogy az ágyában feküdt, amikor a közelben egy rakéta becsapódott. A fal bedőlt, egy része az ágyára, de olyan szerencséje volt, hogy a romok nem temették maguk alá…

Aztán kicseréltem a hal első betűjét és átírtam a sort; „nálunk fal nélkül elképzelhetetlen a karácsony”… Ugye milyen fontosak: halak és falak…

Aztán a szüleimre gondoltam, hogy vajon számítana-e az ünnepi az asztal, ha épp ők hiányoznának és akkor eszembe jutott, hány és hány szétszakított család, magányos ember ül majd egy székben arról álmodozva, milyen jó lenne, ha sokan, vagy ha nem is olyan sokan, de legalább néhány számára fontossal együtt ünnepelni. 

Öregotthonokra, védett házakra, lakóotthonokra gondolok, ahol egészen mást jelent a karácsony, meg olyan házakra, ahol nincs meleg, nincsenek fények, ahol a karácsony is csak egy nap a sok közül…

Aztán hazaérek. Az otthon melege, az elmúlt hónapok lázas izgalma, a nagy változások sűrű illata csap meg és ünnepelni készülök. Untig ismételt hasonlat, de a lelkemben most gyertyát gyújtok… Eh… Mit gyertyát, nagymamámtól én idebent egy sparherdet őrzök, abba gyújtok be.

A sparherd egyébként is annyi, de annyi mindenre jó; meleget ad, a tetején csülkös bab fő, a gyomrában meg kipirosodik a bejgli. Nagymamám tudta, hogy egy rendes, jól kikormozott lélek-sparherd annyi, de annyi mindenre alkalmas.

És nézek majd felfelé, hogy ott abban a fenti országban, mama meg papó lenéznek-e ránk? Látják-e, hogy idelent mire készülünk, hogy újra kigyúlnak a fények, hogy gőzpárától lesz szauna a konyha.

Nagyapa és nagymama is decemberben hagyott itt minket, akkor nem is értettem, miért teszik ezt velünk, ma már értem. Mert amikor a szívünkben fát állítunk, akkor ők lesznek a képzeletbeli fenyőnk legszebb díszei…

És közben azt is tudom, hogy most már illene előre nézni. És hinni, tudok én olyan karácsonyt varázsolni majd egy még pocaklakó „kiskrapek” számára, amilyen csak a mesekönyvben létezik.

Most kinézek az ablakon és felemelem a fejem, egy régi dallam ébred meg bennem és körbe-körbe jár…

Boldog karácsonyt te cudar világ! Boldog karácsonyt te csodálatos világ!

Krisztus születik!