A tengerünk két tó. A villamosunk évtizedek óta álmában sem csenget, egyébként is kisvasútnak született. A hegyünk egy kurgán. Nyolcas busszal megyünk a tengerpartra, aminek legalább a nevében sós a vize. Mi Coloradoba járunk steakért, erre a Barbizonban nem franciák festenek, hanem olaszok sütik a pizzát. A görögünk neve is csak Gedeon, ám afrikai kiselefántok születnek a tölgyfák alatt, gibbonok éneklik, hogy szép az élet, és oroszlánfókák tapsikolnak jódolgukban.

Jó a lángosunk, remek a töltött káposztánk, tudunk Sóstói-tekercset rántani, akár mangalica karajból is. Nálunk a bab az paszuly, és levesnek káposztával, csülökkel kérd! Borbányán nincs bor, Örökösföldön kevés az örökös, a Tesco háta mögött, meg csak a legnagyobb számít!  Angolt, németet, franciát, olaszt tanulnak a középiskolások, pedig jó lenne ukránul, szlovákul, meg románul is tudni. Erre a gyerek pulya, a tuskó meg dücskő, a tócsni meg lapcsánka. És ennek a királya meg egy mesterszakács, aki Szoboszlai!

Nálunk van otthon Madarassy Gyuri, Kerekes Elek, H. Németh Kati, Balogh Géza, Székhelyi Edith és még sokan mások. Fucsovics Marci a miénk, ahogy a "rettenetes" Spartacus is. Itt gyalogol Helebrandt Máté, és ide jön haza Vásvári Vivien, Muri Enikő, Nemazalány, meg Papp Dorci. Ide jön haza édesanyja húslevesére Mészáros Árpád Zsolt, itt ropja a 4 for Dance. A Cantemus nekünk énekel a legtöbbet, a Vidor nekünk egy hétig nevet. Innen indult Benczúr, Krúdy, Balczó meg Friderikusz is! A főiskolánk egyetem. Nálunk a színház közügy, és nem is igazi nyíregyházi, akinek nincs bérlete. Hedonisták vagyunk az étteremben és nálunk a skanzen nem falumúzeum, hanem Múzeumfalu. A vadasparkunk Európa egyik legjobb állatkertje, a szökőkutunk zenél, a gyrosunk kifli, a lányaink szépek. Ha letirpákozol, csak mosolygunk, mert nálunk ez a dicséret. És naná, hogy az összes valamirevaló Wizzair pilóta ebben a városban tanul!

Nyíregyháza, én így szeretlek!