Popper idézi fel a Belső utak könyvében, hogy a jaipuri maharadzsa egy napon odavezetett három vakot egy elefánthoz és arra kérte őket, mondják el, milyen az elefánt.

Aki a lábát fogta meg, azt mondta az elefánt egy oszlop. Aki a hasát simogatta azt mondta, hogy egy fejjel lefelé álló kupola az elefánt, aki pedig az ormánya végét érintette meg azt mondta, az elefánt egy bőrredő…

Azt hiszem így vagyunk az ország gazdaságával is.

Jaksity György szerint az IMF már itt ólálkodik az ország határain és csak arra várnak, hogy mikor hívja őket segítségül a kormány, akkora a baj. 

Közben a LEGO Nyíregyházán 53 milliárd forintból fejleszt, mert úgy látja, hogy nekik áll a zászló. Nem foglalkoznak energiaárakkal, háborúval, atomfenyegetettséggel, pedig a fröccsöntőgépek árammal működnek. Tegyük hozzá, hogy a magyar piac nekik Kismiska, és napelemekben gondolkodnak.

És akkor csak a LEGO-ról beszéltünk, mert soha nem látott léptékben fejlesztenek a multik Magyarországon, országszerte.

Egy vendéglátós, (éttermes, esküvői helyszínes, szállodás) ismerősöm azt mondja, félnek az év végi „zuhanástól”, de a nyár olyan volt, mint a "nagykönyvben" meg van írva.

A vállalkozó ismerőseim sem érzik még a recessziót, egyelőre pörög a piac, ők a bizonytalanságot inkább a forint árfolyamában látják…

Az ingatlanosok nagyon jó évről számoltak be, bár hozzáfűzik a „rezsidémion” jól belepiszkált a 70-80 millió forintos 100-150 négyzetméteres, új építésű otthonok értékesítésébe, mert a kisebb, olcsóbb, fenntarthatóbb lett a menő, de az év első felére ők sem panaszkodnak.

És persze beszélek olyanokkal, akiknek az elmúlt évek sem okoztak sok örömöt, tegyük fel kultúra és entertainment volt a bevételi forrásuk és ők most szívják a foguk. Ahogy a kisnyugdíjasok, és az infláció, vágtázó árak miatt épp leszakadni készülő alsó-középosztály tagjai.

Nagy a bizonytalanság a közszférában. Mindenhol azt kérik az állami, önkormányzati cégektől, hogy spóroljanak. Egyelőre ne az emberen, hanem persze a rezsin. Nagy a bizonytalanság a kis-és közepes méretű vállalkozásoknál, akik azt mondják, télre bezárnak, elküldenek minden alkalmazottjukat, aztán majd meglátják a tavasszal.  

Nagy a bizonytalanság. Kicsit olyan minden a gazdaságban, mint ez a szeptember, ami nem tudja, hogy november akar-e esetleg lenni.

Egyetlen dolog biztos csak, hogy a humort a szeretet egy speciális formájának érzem. Azt látom, hogy aki őszintén gurulva tud önmagán nevetni, aki képes szeretetből másokat megnevettetni, az mennyei alkalmazott. Nevessetek magatokon és ne feledjétek, ettől csak rosszabb lesz, na de hát who cares!?!