Lilith! A múlt héten Londonban az emancipáció élharcosai tüntettek a parlament előtt. Nagyon hangos, nagyon dühös nők mutogattak az öreg Churchillre. Az nem szólt semmit. Botjára támaszkodott, két soros kabátját a Temze felől fújó gyenge szél simogatta.  Csak szemével üzente; akkor sem ígértem mást, csak szenvedést és könnyeket.

A Westminster apátság irányába indultam el, magam mögött hagyva az öklüket rázó fekete- és fehércselédekből álló hordát.

Arra gondoltam, ezt is Te intézted így; te tüzelted fel őket, hiszen te vagy az okos és művelt nő példaképe, aki elcsavarja a férfiak fejét, akinek minden férfi kevés, hiszen magadhoz, angyalságodhoz méred őket, akik csak „ócska” teremtmények… Őket teremtették, te lettél, az akarat női arca hozott létre és úgy találkoztál az Istennel, mint a világán kívüli, nemes idegen. 

Te magad vagy, akit elbűvölt férfiak hada kísér, aki úgy húzod magadra őket, mint valami ócska patchwork takarót.

Tudod mire gondolnak, nyitott könyv előtted az életük és pontosan úgy sakkozol velük, ahogy Popper Péterrel tette az Úristen… Minden lépésüket, szándékukat, tervüket ismered. Tudod mi a szívük vágya, milyen illatot, ízeket szeretnek, mit akarnak hallani, ha fülükbe duruzsolnál; ez a te hatalmad alapja.

Lilith! Míg te félistenséged gőgjével és bosszantó öntudatával bódítod a világot, csavarod az ujjaid köré a férfiakat, én most belépek a székesegyházba. S bár nekem sem sikerült idelent az üdvözülés és csupa romot hagytam én is magam mögött, meghajtom a fejem és elhallgatok.

Hallgatom a csodát, az élet apró neszeit, suttogó imádságokat, térdre rogyott emberek könyörgéseit, és amikor kijövök, már egy új Ádám, már egy Új Ember lép majd ki az ódon falak közül. Visszakapom a született kegyosztó úri kabátját, visszakapom a hitem, vissza a férfiasságom, visszakapok mindent amit tündéri fintorod és hatalmad magával ragadott..

Nem több ennél, amit Te birtokolsz, nem fényesebb és dicsőbb, ez csak, ami itt maradt, józanabbul emberibb. Kegyelemszagú és van benne bánattal fűszerezett, apró boldogság. Jézusról azért tudjuk, hogy benne volt az Isten, mert semmit sem birtokolt; a legegyszerűbb, legmegértőbb szegénységgel ajándékozta meg a világot. Csak tudod az alázat, nem jó befektetés és nem is divatos... 

Hát így üdvözöllek én, az én „szegénységi bizonyítványommal”. Ezzel a mély együttérzéssel azok iránt, akiket röptettél és kikacagtál… S akiket most is szédítesz, örökké éhes körhintádban…

Élj. Őszintébben. És néha ne csak akarj… Bár néked, még a Jóisten sem parancsol…