Szindbád ködös, hosszú, őszi estéken szívesen vette nagyító, vagy éppen mikroszkóp alá a lelkét. Vizsgálgatta, mint egy gyermek, annak minden kíváncsiságával és konok örömével. Mosolygott hozzá, bár ahogy öregedett minden mosolyában volt némi vicsorítás is, hogy milyen értelmetlen ez így; az idő…