Meddig vagy még a társulat tagja? Beleszerettem a súgóba. Ő mondja  a legszebb verseket. Folyton, ha alszom, ha imádkozom, verset mond. Meg azt is tudja, hogy mikor várható az Úr érkezése. Mindig mindent tud. Azt is tudja meddig lehetek én magam a társulat tagja. Te! Belenézhettem abba a mikroszkópba, ami alatt az én életem található. A tárgylemezen ott fütyültem és hazudtam. Ahogy szoktam. Hazudtam, hogy létezem, hogy vagyok. Valaki. Azon gondolkodom, hogy végül mégiscsak a lepke álmodott engem. Semmi sem vagyok, csak egyetlen nagy izgalom a gyomrod oldalában. Semmi sem vagyok csak egy régi emlék, amire már senki sem emlékszik.

Te! Engem már nem érdekel a világ! Nyakunkon a katasztrófa, az összes, mind meghalunk, és már aTúró Rudi, meg a nyár sem a régi. Te ilyenkor befonod a hajad és kész. Én meg elvesztem a fejem. Kifelé tartok a világból. Ülök egy kocsiban és fütyülök az egészre és hazudok. Megyek… Rohanok. Kifelé. Amilyen gyorsan csak lehet. Dudák, kürtök szólnak, az apokalipszis lovasai kurjongatva csapkodják a paripák habos testét. A világ belefullad a szemétbe, tüdejét gyilkos miazmák rágják, én meg jó zenét hallgatok és a másik sávban, ahol senki sem közlekedik folyton a kijáratot keresem. Néha belekortyolok a kólámba, már nem számít a kalória.

Mondhatnál még nekem egy verset. Lesajnálhatnál. Csak, hogy halljam milyen jól megy neked és mondhatnád, sose voltál boldogabb. Meg már biztosan mással is láttad a tengert. És a szemed is más lett, meg a vágyaid, a múltad meg a szelektívben kötött ki. A kagylókat belepte a por, a virágok rég elszáradtak.

Jár a motor. Nem megyek túl gyorsan. 140? 150? Háromszázezer kilométer egyetlen másodperc alatt? Kifelé a világból tartok. Nyár van. Lesz ősz, meg tél is. Nem kellene megvárni. Elmegyek a világ legvégére, ott majd lelógatom a lábam. Fütyülni fogok és hazudni. Eszek egy kis sütőtök krémlevest, egy Mozart tallért, meg egy kis boldogságot. Addig meg robbanjon fel az összes bomba, dőljön össze a nagytemplom két tornya. Roppanjanak izmok, törjenek hitek, gázt adok, a világból simán kimegyek. Nem várom meg, hogy… Egyre gyorsabban rohanok. Gyorsabb vagyok a fénynél. Csak az engem kérlelő szavad érne utol.