Diary of Cardinalis

Cardinalis szerint...

Cardinalis szerint...

Lerobbant, tiszti klubból nőhet ki Nyíregyháza legjobb étterme?

2021. május 31. - Cardinalis

Uniós és hazai forrásokból megújult az egykori, legendás tiszti klub Nyíregyházán. A legendát bekéidőben akár „Michelin csillagos gulyáságyúban” is főzhetik tovább. Az új többfunckiós épületben ugyanis egy nagy reményű éttermet és egy kávézót is kialakítottak, Krúdy és Huszárik hőséhez, Szindbádhoz címezve. Köztudott, hogy Krúdy Nyíregyháza szülötte. Egy nikkelbricskában most is ott ül, közel a hőséről elnevezett étterem előtt. És ha már multifunkció, tegyük hozzá; a régi tiszti klubban, mostantól 3D-s színháztörténeti mozi, pódium- és szabadtéri színpad is helyet kapott, na meg ide költözött a Móricz Zsigmond Színház jegypénztára is.

20210527_104221.jpg

Hogy is volt?

1891-ben egy szintes, takaros épületet emeltek Nyíregyházán, az akkori Széna téren. Mivel néhány hónappal korábban nagy lovassági laktanyát adták a Nyírség legjelentősebb városában, a katonatisztek számára szolgálati lakásokat illett biztosítani. A császári és királyi 14. huszárezred, melynek akkor Lenk Albert volt a parancsnoka, a háznak köszönhetően a „belvárosban” szállásolhatta el a tisztjeit.

1912-ben az épület gazdát és funkciót cserélt. Sándor Mór, helyi vállalkozó úgy döntött, hogy gőz- és kádfürdőt alakít itt ki, ahol főként az isiász és a reuma gyógyítását tűzték ki célul. A betegségek orvoslására a pöstyéni iszapkezelést javasolták. A borogatások mellé pedig nem átallották a Pöstyéni Hőforrás áldott jó vízét, belsőleg is alkalmaztatni a vendégekkel a Hungáriára keresztelt intézményben. A korabeli pletyka szerint, a városlakók kedélyét nemigen borzolta fel a fürdőzés lehetősége, mert a tulajdonos a következő évben már megvételre ajánlotta fel az épületet a városnak.  Az is kiderül, hogy nem a víztől féltek a derék tót (tirpák) atyafiak, hanem Nyíregyháza 1886-tól egy saját fürdőt létesített, ami nagyobb is, jobb is volt, így a városatyák az ajánlatot sajnálattal ugyan, de elutasították.

Hogy a fürdő nem jó csillagzat alatt született az is bizonyítja, hogy ugyan 1918-ban még egy bizonyos Stéger Ignác bérli, de a rákövetkező esztendőben már a bezárásáról szólt a Nyírvidék című lap. 1922-ben aztán mégiscsak megveszi a város, az Alpár Ignác által tervezett színház mellett álló épületet, hogy csendőriskolának adjon helyet. A csendőrök képzése egészen 1944-ig folyik, a háborút követően pedig nem meglepő módon, a honvédség örökli meg a házat. Rövidesen a Helyőrségi Tiszti Klub alakul meg benne, és a következő évtizedekben már csak tisztek szórakozóhelyeként funkcionál.

Kezdő újságíróként számos alkalommal forgathattam itt. Kis koncertek, kötetbemutatók, előadások helyszíneként szolgált az itteni „tükörterem”. A konyhája pedig olcsón, egészen elfogadható minőségű ételt kínált, hogy aztán a kötelező katonai szolgálat eltörlésével, a tiszti klub csillaga végképp leáldozzon. Szinte az enyészeté lett, az egykor szebb időket is látott találkozási pont. Az idő lassan, de biztosan rágni kezdte…

A katonák után..

A katonák már nem, de az önkormányzat sokat harcolt azért, hogy a város szívében található tiszti klub, meg az egykori miniszterelnök, Kállay Miklós rezidenciája, amely sorozó, meg toborzó meg isten tudja milyen funkciókat betöltő épületegyüttes, Nyíregyháza tulajdonába kerüljön. A Kállay-házból múzeum lett (nem is akármilyen!), a már-már düledező tiszti klubba pedig egy multifunkciós kulturális központot álmodtak meg a városháza, és a szomszédos színház szakemberei.

20210527_104011.jpg

Ember legyen a talpán, aki a jól hangzó multifunkciót megérti. A laikusok, velem az élen azt szeretik, ha szépen magyarul elmondják nekik, hogy az egyik teremben egy 3D-s mozi kapott helyet, és itt magyar film- és színháztörténettel lehet megismerkedni. Egy másik, nagyobb teremben pedig, egy tisztességes pódiumszínpad található, ami előtt akár 100 néző is helyet foglalhat. Úgy tudom, ilyenre már régóta áhítozott a színház, mert ugyan a Bencs-villa felújítása is jól sikerült, azonban ennyi nézőt ott képtelenség (be)fogadni. Érdemes szót ejteni arról is, hogy az épület udvarára is sikerült egy színpadot építeni, így a kellemes, teraszos időben is lehet kultúrcsemegét kínálni azoknak, akik egyszerre szeretnének iszogatni, eszegetni és közben valami arra érdemest látni, hallani. Ha ez mind nem lenne elég, akkor belefért az épületbe a színház vadonatúj jegypénztára is. És mindez milyen jól jön majd a híres Vidor fesztivál idején! 

Szép remények

Az ínyencség pedig a végére maradt. Szindbádba egy leányszerelem színeibe öltöztetett kávézó is csalogat, ahol pénztárcabarát falatokat is lehet vásárolni.

letoltes_1.png

20210527_102458.jpg

A földszinten pedig remélhetőleg a város új Gasztromekkája kapott helyet, ami a keresztségben a Szindbád étterem megtisztelő nevet kapta. A vendéglátóhely kialakítása, színei, a „központi oltárra” emlékeztető Szindbád-Latinovits portré, mind arra predesztinálnák az éttermet, hogy valami nagyon helyit, valami nagyon finomat kínáljon az ínyenceknek, kísérletezőknek, meg azoknak, akik hiszik, remélik, hogy az egri Macokon, a debreceni Ikonon, meg az encsi Anyukám mondtámon kívül is van élet.

20210527_105015.jpg

A kedves ismerősöm, Baraonda persze rögtön idevésné, hogy Mádon ott a Percze, magam miatt pedig Baktalórántházán Fenyvest emelném ki, mert az meg egy másik gasztroalkimista, Krivács András tulajdonában található, aki azon túl, hogy az árva és elfelejtett Közép-Szabolcsban tör utat, még amolyan szigorúan vett hobbiként, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöki posztját is betölti. Keleti kereszt ez a vállán. Szóval a Szindbád egyelőre egy különleges növény, különleges csávázott magja, amely most földbe került és a bérlők nagy, mesés jövőt álmodnak neki.

20210527_102343.jpg

Gulyás Anettékban benne van a spiritusz, az opportunizmus és az ehhez szükséges szakmai, anyagi háttér is. Nem kezdők, nem nyeretlen kétévesek. Készítettek már ők olyan rendezvényközpontot, a térképen is alig található nyírtassi pálinkafőzdéből, hogy azt manapság az ország egyik legjobb, legelitebb esküvői helyszíneként emlegetik. A Magyar Talléros fogalommá vált, nem csupán azért, mert a szemnek is szép az esztétikuma, sőt bátrán kimondhatjuk, (főként a Páva-kertről), a pompája, hanem a rendezvényekre felkínált ételek miatt is feledhetetlenné teszik. Mondjuk úgy, nem csoda ez igazából, mert itt a Nyírségben még bőven megvan a know-how. Szinte bármelyik régebbi házban megkóstolhatnánk a vasárnapi húslevest és az idősebb háziasszonyok csak mosolyognak, amikor arról kezdek áradozni, hogy az én anyukám a répa, karalábé, petrezselyem szentháromsága mellé, azért egy-egy szem krumplit, egy negyed kelkáposztát és egy kis szerecsendiót is dob a fazékba, mert egy kedves, de lesajnáló mosoly mellett, a többség annyit fog erre mondani; mi is… Vagy, ahogy hallom, a szabolcsi, lakodalmas töltött káposzta azért olyan finom náluk, mert a legjobb alapanyagokból, nyírtassi asszonyok töltik…

Degusztációs menü már van

Szóval ezen a „terroir” nyomvonalon akár el is indulhatnának, hogy legyen helyi, ami készül, származzon helyből az alapanyag; zöldség, hús, fűszer… Múlt héten, most május utolsó hétfőjét írjuk, amikor ezt a posztot szerkesztem, már egy degusztációs menüvel elkápráztatták a nyitást ünneplő, egyelőre „belsős?”, „bennfentes” vendégeket és akik megkóstolták azt mondták, jó irányban indulnak. Anették egyébként igazi hedonisták, hiszen a Benczúr-téren, néhány száz méterre működtettnek egy Hedonist nevű, trendi, modern éttermet, azonban a Szindbád, már csak a Krúdy örökség miatt is valami mást, minimum újraértelmezést kíván(na)…

De hát Krúdy…

Valóban. Ki tudja mit szólna Krúdy Gyula a „degusztációs menühöz”? Mit szólna ehhez a pompás enteriőrhöz, a színekhez? Mit szólna a kék-piros, a nyíregyházi zászló, ősi színeit idéző, fotelekhez? Talán akkor biztosan bólogatna, ha tudná, hogy minden vasárnap déltől háromig, cigányzenészek húzzák majd az úri közönségnek, hogy a jó ebédhez nóta is szóljon. Na de azért bennünk a kisördög, és ezt Krúdy nagy rajongója, Palicz Gyuri barátom említette kritikaként, hogy Szindbád „saját” bevallása szerint is inkább vizezett, rágós pörköltökhöz jutott hozzá és talán csak a Huszárik film miatt emlékezünk rá gourmet-ként. Krúdy maga meg az óbudai kiskocsmákban, kockás abrosz mellett érezte jól magát, ahol a házi kosztot kapta. Imádta a tafelspiccet, az olcsó sört, bort, és jó, ha 7-10 féle ételért rajongott. A kortársak szerint a velőt, nagy cuppanások között szívta ki a csontból, nem bánta, ha kézzel falhat, ha pedig pörköltöt evett, az mindig látszott az ingén is… Szóval a mi Krúdynk megmaradt nyírséginek, vidékinek, meg alkoholpártinak. Amolyan egyszerű lélek volt, csak épp a romlásban, a múlandóságban, a penészvirágban is képes volt meglátni a szépet, a mesést, a bűbájost.

Krúdyn túl…

A mindent megszépítő emlékezést azonban nem lehet, hogy az olcsó, savanyú sör, meg a vizezett pörkölt szaga lengje be. A mai mérce, divat, elvárás, követelmény mást kíván. Most már mondhatom, hogy bő egy évtizede arról álmodom, hogy a Nyíregyháza kitalál magának legendákat. Olyan helyi hősöket, akikre büszke lehet, akiknek valahogy olyan szemüveget adott a Jóisten, amin keresztül ez a mindentől távol elhelyezkedő, nehéz sorsú vidék is megszépül. Pedig hol van ez a város Debrecenhez, Patakhoz, vagy akár Bátorhoz, Kisvárdához is. Csak egy porfészek volt, amikor a felsorolt településeken már dolgos kezek a nagy jövendőt faragták. A minap Böszörményben csodálkoztam rá, hogy a gimnázium ablakában is büszkén hirdetik a betűk, itt 400 esztendő tekint le rátok. Mert a hajdúk iskolája már 1621-ben biztosan működött, míg akkoriban Nyíregyháza még falunak sem volt csúfolható…

A legendákat most írják?

Szóval Nyíregyháza még ott tart, amikor még a boszorkánykonyhákban legendákat gyárthat. Sok még itt a szűz terület, ahová a környék lápjaiban levadászott sárkányok fogait elvethetjük.  Akár kinőhet még itt egy olyan étterem-bisztró (kávézó) kombó, ahová nyugodt szívvel vihetjük el a távolról idejött, hazajött, ellátogatott vendégeinket; ezt is tudja a Nyírség! Ehhez persze az is kell, hogy a helyi „úri” közönség is érezze azt, hogy ez az „övé” is. Nem kell sokat utazni érte, nem kell másik városba menni, „nem kell mindig kaviár alapon” itt is, itthon is jó. És persze nagy az elvárás a tulajdonosok felé is. Nem valami elitista helyre van szükség, ahová a hétköznapi halandó feszengve lép be, hanem nyitott barátságos helyre, ami be- és elfogad, ahol rögtön cimboraságok születnek, ahol megy az összekacsintás... Ehhez meg érteni kellene a Cartier-shopok üzletpolitikáját, hogy még a susogós melegítőben érkezett érdeklődőknek is jár a kávé, mert nem lehet tudni, mekkora buksza van a zsebükben... 

Sőt kellenek az újságírók, széplelkű tollforgatók, bloggerek, vloggerek, akik leporolják majd a régi történeteket, akik Szindbád gasztromókus oldalát is megtalálják, akik úgy beszélnek a májusi akácvirágzásról, ahogy a belőle készült nektár folyik, sűrűn, csillogón, akik képesek órákig áradozni a város egyetlen műemlék templomának mesésen jól sikerült újrafestéséről, a Kállay-házban őrzött örökség titkairól, akik tudják, hogy a nyíregyházi lakcímkártyával megajándékozott Bessenyei, igazából Tiszabercelen született, de 120 éve még annyira kellett egy helyi hős, hogy a nyíregyháziak adoptálták az irodalmár-testőrt, akinek a legenda szerint nemcsak az Ágis-tragédiáját sikerült Mária Teréziának ajánlania, hanem volt mersze egy bohém pillanatban a császárnő hátsó fertályába is belecsípni, a fényes Hofburg titkos, a kíváncsi szemektől mindent elrejtő falain belül.  

Édes álmok, avagy dübörgő turizmus?

Nyíregyháza egyelőre kompkikötő. Félúton Máriapócs és Tokaj között, egy nagy lehetőségekkel megáldott oázis. Büszke a remek állatparkjára, meg a szépséges, de egyelőre kiaknázatlan skanzenjára. (De jó lenne élőszereplős bemutató a parasztházakba, de jó lenne, ha mindig lenne program, látogató, nagy bevétel, meg miegymás...Kellene egy jó vidámpark, meg csak a jóég tudja mi még...) Rendelkezik egy, a debreceni Nagyerdőt idéző Sóstóval, gyógyvíz tör fel a talpunk alól, ehhez van élmény- meg parkfürdő, a régi tó partján meg csuda pázsit, sőt büfésor is, aminek a koronázatlan királya a Deszkás és ugye bárki levághatta, szeretünk jókat enni, inni. Sőt az utóbbi években büszkélkedhetünk egy méretes Hunguest hotellal, meg egy párját ritkító állatkerti szállodával, a Pangeával.

Nyíregyházának az evangélikus tótok, a számtalan görögkatolikus, a nyakas reformátusok, meg a negótikára hajazó „templomjelképet” adó római katolikusok sajátos keveredéséből, rég gyúrnia kellett volna, valami olyan mixturát, ami sehol az országban nincs. Mert itt még ráadásul gyökeret adnak a Szarvasról, meg Békéscsabáról ide költözött tót atyafiakon túl, az örmények, svábok, ruszinok, mócok is. Itt még él a szintézis, ez még mindig az Ady-féle dagasztóteknő, ahol a gének úgy keverednek, ahogy a szokások, és a hagyományok. Ez a sok betű pedig annak szól, hogy egy új Szindbád étteremnek ebből kellene táplálkoznia, ebből kellene újat, eredetit és meglepőt varázsolnia.

„Csak tiszta forrásból” – jut eszembe és ekkor azon mosolygok, hogy koncertezett a mi ősrégi, és a közelmúltban belsőleg felújított Korona szállónkban Bartók és Kodály is.

Csak tiszta forrásból és sikerülhet! Szurkolunk!

20210527_105032.jpg          

A bejegyzés trackback címe:

https://cardinalis.blog.hu/api/trackback/id/tr5616578120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szójáték 2021.06.02. 21:43:18

A derék tótok valóban nem a víztől féltek, hanem a szabolcsiaktól.
A tót és a tirpák nem szinonimái egymásnak, de ettől most tekintsünk el.
Van olyan tanulmány amiben vázolják, a Magyarország területén élő szlovákság szinte mindenhol megőrzött valamennyit a kultúrájából, identitásából, hagyományaiból kivétel ez alól a ma tirpák városnak nevezett Nyíregyháza.
Féltek a szabolcsiak barbárságaitól, jobbnak látták ha asszimilálódnak.
Katolikusokat szerettek volna oda telepíteni, de nem mentek. A tótok mentek, de megbánták.:)
Rájöttek, hogy a szabolcsiak a cigányságon kívül más néppel képtelenek az együttélésre így később, -hogy biztosítsák a megélhetésüket- magyarnak vallották magukat.
Az Ország más területein ez nem jellemző, érdekes adalék lehet.
A legendák még érdekesebbek.
Párizs, Louvre, üvegpiramisok.
Megosztó, de az európai ember tudja, hogy csak azért ,mert nekem valami nem tetszik még lehet értékes, lehet jó.
Nem én vagyok a célközönség.
Nem így a tirpák.
Úgy tudom, volt ott egy műalkotás. Életfa volt a neve.
A szabolcsiak nézegették, méregették, de sehogyan nem állt össze a kép és amúgy is, minek?
Kitalálták, hogy karácsony előtt feldíszítik villogó fényfüzérrel.
Nagyszerű !
Így még annyira sem értették.
Ekkor elégelték meg a dolgot és bandába verődve, csapatostól megrohamozták a műalkotást.
Szabolcsi férfiak, asszonyok fejelték, rúgták hét napon és hét éjszakán keresztül.
Ha egy asszony ,vagy férfi elájult máris öt másik állt a helyébe és fejelték, rúgták ameddig a műalkotás ki nem dőlt.
Ekkor hét napon és hét éjjelen keresztül akkora dáridóba kezdtek, hogy a pálinkaszagtól az is életre kelt akinek a nagy csata íratlan törvényei és az orvostudomány mindenkori állása szerint lehetetlen lett volna.
Aki nem hiszi, járjon utána ! :)
Nem szökőkút az, amiből nem spriccel rózsaszínűre világított víz és nem szól belőle jogdíj nélküli muzsika.
Hogy miért csodálatosak a szabolcsiak és miben rejlik az erejük?
Bölcsesség.
Tudják, hogy a művészemberekkel csak a baj van, és a rózsaszínű vizet nem lehet szétfejelni.
Néha azért megpróbálják.:)
A helyzet az, hogy német gazdasági szakemberek már foglalkoznak azzal, hogy Magyarország keleti régióiban akkora a lepattantság ami már káros a német gazdaságra nézve.
Az újságírók, parányiakat füllentenek-e néha?
Keresetem neten szabolcsi híreket. Talán a Szabolcsihir nevű portálon jelent meg, hogy : "Jó lakni Nyíregyházán "
A cikk arról szólt, hogy Debrecen és Miskolc népessége csökken, nyíregyházáé viszont nem. Hihetetlen szakértői következtetést sugall a cím.
Utánanéztem.
A helyi polgármester nyilatkozta, hogy a dolgozók és a tanulók túlnyomó része a környékbeli településekről jár nyíregyházára.
Addig-addig nézelődtem, míg kiderült, a megye lakossága csökken.
Kisebb településeken annyira vált lehetetlenné az élet, a megélhetés, hogy bizony a legközelebbi nagyvárosba kell ingázni, vagy odaköltözni ha az emberek túl akarják élni.
Hát, így nem csökken a város lakossága.
És , hogy mikor lesz ebből polgárság?
Anyagi értelemben véve tehetős emberek lehetnek, - ők a módosabb tirpákok- de nem polgárok.
Mindenki örül annak ha az EU ad pénzt építkezésekre bármely részén is Magyarországnak , különösen ha egy elmaradottabb régiót támogatnak, de a tartalommal való megtöltés már nem az ő feladatuk.
Meglepődnék ha Belgiumból odamenne valaki a szalagátvágásra , fontosabb dolgaik vannak annál.
Abban kevés hírértéket látok ha EU-s forrásokat el kell költeni valamire, hát elköltik valamire.
Az viszont dicséretes ha ezt egy műemléképület megmentésére fordítják, abból ott nincs sok és biztosan megőrzik a jellegét !
A csipkelődésem azt a célt szolgálta, hogy modernebb alkotásokkal talán még nem kellene próbálkozni, amint azt az Életfa példája is mutatja.
Ennek okait vázoltam felszínesen , néhol sarkítva., néhol cinikus humorral.

Cardinalis 2021.06.09. 10:46:53

@Szójáték: olyan méltatlan lekezelő, lenéző és ostoba ez a poszt, hogy kedvem lenne moderálni. Kedvem lenne megidézni a Kodácsi nagyapám, hogy egyetlen egyszer szembe nézhessen a feltehetőleg székely eredetű, de Szabolcsban meggyökeresedett génjeivel, aki cifra káromkodások közepette cáfolná, védené a "napkelet" becsületét. Oktondi, olvasatlan, érzelméből jött hozzászólás ez, amilyen most ez a "dacos, dél-nyírségi (bátori) válasz". És csak attól vagyok nyugodt, hogy van mire hivatkozni, ez pedig a hiányos tudás... A tirpákok senkitől sem féltek! Az egri érsektől sem! "Tótul" beszéltek a bíróságon, lásd levéltár még a 19. század végén is. Persze a saját nyelvjárásukban. Nyíregyháza a legbefogadóbb városok közé tartozott, így aztán könnyen megtörtént, hogy a kedves tótok lettek kevesebben. Ilyen egyszerű ez... De érdemes elolvasni, hogy kik is a tótok, meg honnan, hogyan jöttek ide... A cigányokkal való együttélés "kényszere" pedig úgy tűnik a lengyel határtól a Fekete-tenger partjáig egy jól látható vonalban alakult ki. De legyen, cigányozzunk egy jót.Úgy kell az mint, "üveges tótnak a hanyattesés... Mindegy is. Aki ilyen merev, akinek jók a prekoncepciók pisiszagú világa, aki le akar írni, annak mindegy... Mondhatod a légynek is, hogy nézd a méheket, virágporból lesz a méz, ők szentül hiszik, hogy a trágyában van a vitamin...

Szójáték 2021.06.09. 18:42:05

@Cardinalis: Én a “tirpák” szó pejoratív jelentésének átértelmezése miatt reagáltam.

Ha azt írod, a tirpákok igazából a tótok akkor ennek a szónak a pejoratív jelentését is áttolod egy népre, ami azért csúsztatás, mert máshol is élnek tótok, mégis csupán egyetlen városra, megyére szokás vonatkoztatni a szónak ezt a nem túl hízelgő jelentését.

Én nem tudományos értekezést írtam, nagy vonalakban reagáltam.

Néhány évvel ezelőtt Tóta W. Árpád tirpákozott egyet, pejoratív értelemben. Jeleztem neki, hogy alapvetően egy népcsoportról beszélünk, talán nem kellene.

Tudomásom szerint azóta nem tirpákozott, de nem követem napi szinten a munkásságát.Az sem zavarna, ha nem foglalkozna a véleményemmel, az Ő dolga.

Akkor a tirpákokat védtem meg, most a szlovákokat, bár egyik néphez sincs közöm. Akit “támadnak” azt meg szoktam védeni a magam szerény eszközeivel.

Az előző kommentem üzenete annyi, hogy ha visszatámadnak, az sem lehet jó érzés.

Hogy cigányoztam-e? Nem. nagylelkűen leírtam, hogy azért van, akikkel úgy ahogy , de megy az együttélés, erre leírod, hogy az is csak kényszer.

Ez így, talán durvább cigányozás , de nem fogok ezen lovagolni.
Arról talán nem én tehetek , hogy a tirpák szónak lett egy jelentésmódosulása, vagy kettős jelentése.
Ha figyelmen kívül hagyjuk a pejoratív jelentését, akkor is inkább elmagyarosodott szlovákokat, mintsem tótokat jelent. Van olyan elmélet, hogy kezdetben a tótok használták egymást megbélyegezve, de a tudatlanságommal és a pisiszagommal részemről kimerítettnek tekintem a témát.
Igen, a hiányos tudásodra valóban hivatkozhatsz, az enyém sem éri el a maximomot. Senkié.
Ha abban a megyében már nem él jelentős számú tót, de tirpákból sok van, akkor sántít az elméleted. Most én tirpákoztam egyet, de már megbántam. Bocsánatot kérek !
Mennyire okosak azok a legyek. Túllátnak önmagukon és tudják: A termőföld szemponrjából , vitamin.
Ha úgy van ahogy írod, akkor okosabbak mint mi ketten együtt.
süti beállítások módosítása