Attól nagyon tartanék, hogy eljössz, bekopogsz és én nem vagyok itthon. Vagy, hogy tudom éppen ünnepelsz és én nem viszek Neked ajándékot. Attól nagyon félnék, hogy elmész mellettem az utcán és én nem előre köszönök, hogy nem én vagyok, aki a tömegben észrevesz. Rettegnék, ha egy piros lámpánál épp a telefonom nyomkodom, és te a másik kocsiban ott ülnél és kegyesen, de azért icikét-picikét lesajnálóan néznél rám.
Vannak ilyen őszinte félelmeim, mert valahogy úgy képzelem el, hogy mindig, értsd; éjjel-nappal várnom kell a csodát. Hogy egyszer csak ott állsz az ajtóban és mosolyogsz. Vannak ilyen csillagórák, vannak ilyen pillanatok az életben, hogy vársz és nem hiába, hogy nem reménytelenül, hanem akit annyira óhajtottál eljön, benéz, bekukkant, leül a székre. Azt kérdezi, nem tudnál-e legalább egy rántottát összedobni, és te csak nézel, mint aki sose látott csodát, csak a tévében.
Valahogy ilyennek képzelem ezt az éjszakát, amikor két perce ismét húsvétot írunk. Ismét meg kellene kondulnia az összes harangnak és énekelni; legyőzted halállal a halát és a sírban lévőknek életet ajándékoztál…
Hát látod, így van ez nálunk. Itt a megborzolt vizű Bujtos-tenger partján. Lehet vagy öt fok és én ismét és ismét Rád gondolok. Soha nem vesztettél el. Így hát, ha erre járnál, ha lenne, volna annyi időd, egy rántottányi, egy pirítósnyi, vagy ha csak foszlós kalácsra vágysz, füstölt sonkára, vagy mittudomén sárga túróra, még laktózmentes változatban is, vagy Túró Rudira, esetleg húslevesre, töltött káposztára, vagy csak arra, hogy meghallgassunk egy zenét, egy verset… Annyi jó verset ismerek! Annyi szép sort; füstöseket, furcsákat, búsakat, bíborakat…
Attól nagyon tartanék, hogy kijárási tilalom ide vagy oda mégsem jönnél el, ha elrémisztene a járványveszély, vagy nem is tudom, nem tartanál méltónak…
Úgyhogy itthon leszek, virrasztok, ha le is hunynám a szemem, csak pihentetem, csak félálomban leszek, egészen soha, mert valóban, mert feltámadt, mert szent, erős, és uralkodó és tudja hogy mi a szívem vágya, mert ismer, tíz, száz, ezer éve…
