Van egy mágikus, varázsaltos nap a kalendáriumban. Egy mágikus nap, ami a legfaragatlanabb lelkű férfiakból is előcsalogat valami kedvest, érzékenyt, szeretetre méltót. Van egy nap, a nagy bohém, kora tavasz idején, amely megtölti szirmokkal a virágüzleteket, jószagúvá, színessé varázsolja a világot…

Most éppen az űrben. De semmiképp sem úgy, ahogy Madách képzelte. Nem légüres, hideg tér ez, hanem apró, meleg kuckó, ami történetesen éppen távolodik Tőled és tőletek… Nevezzük Naptávolnak, nevezhetjük üstökösnek, amit arra ítélt a sors, hogy eltűnjön időről-időre a kíváncsi szemek és távcsövek…