Egyszer ültem egy templomban vízkeresztkor. Csak ültem ott szugeráltam a szentelt vízzel teli műanyag dézsát. És mit ad isten, leült mellém egy angyal. Azt mondta, jött utánam. Soha senki nem jött még utánam templomba. Ő jött. Akkor értettem meg, hogy ő az őrangyalom… A kisangyalom… Aztán…

Kesznyéten határában ott kanyarog a Sajó, a Takta patak, meg közel a szőke Tisza is. Sok a nád, a mocsár, meg a dzsindzsás. Na ezért bolondul a vaddisznó! Nem állhatja a nyílt területeket, tudja az lehet a veszte, ha fedezék nélkül kóborol. Pedig a vaddisznó szeret bóklászni. Egy éjjel 25-30…

Nem, nem az üvegek szerteszét. Nem a tegnap romjai feletti kesergés. Legfeljebb csak valami romantikus aggódás, hogy ami volt, ami szép volt, ami örömet okozott, egykor, tegnap az legfeljebb az ember emlékezetében él tovább. A bélyegző, a számítógép naptára könyörtelen és tovább lép… Csak benned…