Kettőezer-tizenhatban az osztrákok ellen vívott, győzedelmes meccs után körkapcsolást készített az M1. Nekem jutott a megtiszteltetés, hogy a nyíregyházaik gól- és győzelmi mámorát élőben megmutathassam. Aki látta, mint Podlovics Lajos, barátom, azt mondta, hogy életem bejelentkezése volt. Nem, egyáltalán nem én voltam jó. Hanem a boldog „tömeg”, akik a bejelentkezés közben, spontán módon kifestettek, puszit adtak, leöntöttek sörrel, szétordították a dobhártyám.

Soha ilyet, addig nem tapasztaltam. Soha nem láttam még magyar zászlóba öltözött lányokat az utcán, tömegeket a kivetítők előtt, Sóstón, a Rózsakertben, meg mindenütt. Soha nem volt annyira felemelő érzés tudósítónak, rajongónak és magyarnak lenni, mint a csoportmérkőzések idején.

Olyannyira lázba jöttünk, hogy talán titkon még azt is elhittük, hogy a 3-3-as portugál meccs és a kivívott csoportelsőség után, lehet keresnivalónk a világ egyik legjobb válogatottja, a belga ellen is… Kijózanító vereség született, a belgák elgurigáztak velünk. Mi egy győzelem és két döntetlen után soha nem látott tisztelettel és rajongással fogadtuk az aranylábú fiúkat…

Negyven év után lehettünk büszkék a focistáinkra és dagadhatott a mellkasunk, nem a homokzsák szerepét kaptunk egy „világversenyen”.

Persze azt sem feledem, amikor a Bessenyei György Tanárképző Főiskola egyébként jéghideg tévézője, a bajnokok ligájába jutott Fradi miatt lett forró és üvöltöttünk és ordítottunk a Grasshoppers elleni, megnyert mérkőzés után.

Most 2020-at írunk a Fradi a bajnokok ligájában, a magyar válogatott pedig kint az EB-n. Kár, hogy ennek nem örül mindenki, pedig nekik mondom, hogy egy „migráns”, „fekete” fiú rúgta az egyenlítő gólunkat és a Salzburgból szinte „hazaszökött” Szoboszlai, a kijutást jelentő másodikat.

Akik fanyalognak azoknak üzenem, a foci még mindig a legnézettebb sport Európában, iszonyú nagy pénzek forognak benne és kövezzetek meg, játszani, de még nézni is igazi közösségteremtő, közösségkovácsoló élmény. És ebben az uniformizálódó, globalizálódó világban, még mindig az, ami nemzethez, országhoz is köthető élmény.

Az éjjel soha nem érhet véget, és RIA-RIA-HUNGÁRIA!