Zene nélkül... Debussy. Talán Debussy lenne a legtávolabbi attól a szerencsétlenkedéstől, amit egy gipszelt láb okoz. Az ember megpróbálja méltósággal viselni a fekvő gipszet, de valahogy a napi rutint is szeretné úgy ahogy abszolválni. Nem akarok teátrális lenni, de kicsit olyan ez, mint ismét…

Nem jó cím. Csak valahogy utalni szerettem volna Karinthyra. Hosszú nagy futást terveztem ma. Lazán indítottam az erdőben, és azt éreztem menni fog, akár egy órán keresztül is. 7-8 km-re gondoltam. Van az a pillanat, amikor az ember feje tele van az elmúlt napokkal, hetekkel, hónapokkal. Amikor…

Tudod, vannak azok a percek, amikor nem bírom nevetés nélkül. Egy napban nem sok ilyen akad. Meg kell becsülni őket. Alszol, készülsz, dolgozol. Alig van idő nevetni, megállni, leülni, kávézni és kifigurázni magunkat. Pedig az élet mocskosul szemtelen. Egy piaci légy. Az élet egy vidéki stand-upos,…

Átalakul, megszépül, legendássá válik, - mondogatom magamban - a „Bujtos-tenger”. Aki a tóvidék közelében él, sokat sétál itt, biztosan észrevette, hogy sétányok, rekortán futókör, szociális épület, piknikhelyek és ki tudja még mi minden nő ki a földből egyik napról a másikra. Még emlékszem, amikor…

A hatodikon lakott. Már ezer éve. Minden szagot, illatot és zajt ismert. Az ötödikről minden szombat délben vékony, avas zsírszag ömlött a nappalijába. Főznek. Állapított meg. Utálta ezt a szagot, de valahogy ez lett a szombat illata. Az avas zsírszag, amibe kis idő múlva hagymát dobtak. Nagyot…