Az intelligencia szexi. A stílus szexi. Az érett, önértékelési gondoktól és maszkulin ambícióktól duzzadó férfi szexi. Történetet mesélni, lenyűgözni, érteni a nők nyelvén, kitalálni a gondolatuk, nem elcsépelt, hanem újramixelt bókokkal elhalmozni őket, mindig blikkfangos. És amikor aztán, az én-ből és te-ből hirtelen mi lesz, akkor hű maradni, és éreztetni, hogy Ő a világ közepe, hogy bárkit megkaphatna, de tényleg bárkit a pasi, de neki csak Ő kell. A csillogó szemű, a rajongásig szerelmes, az odaadó, a ragaszkodó, az éjjel világot és paradigmát váltó, uralkodó, igen az egyetlen NŐ…

De hosszú az út idáig. Hosszú idő megtalálni, elveszíteni, aztán újra megtalálni és akkor a tükrében meglátni, felismerni ez mind Én vagyok. A lúzer, a vesztes, a semmi és aztán egy szürke őszi napon a kész, a magabiztos, a nyerni készülő, a világot látott, a világot cserélt, az új meséktől mosolygó, az új világot éltető, az újraírt, az átírt, az átformált, a boldog, a csillagot kosárba szedegető, a félmosollyal is lenyűgöző, a sohasem fáradt, a sohasem álmos, a kampányidőszakon túl is izzó, erős és magabiztos pasi.

Az élet tangó, az élet körtánc, az élet sohase volt ilyen fontos, ilyen emelkedett és művészi.

A beérett, megérett férfi szexi; a nagy mesélő, a történetek királya, aki úgy képes hajnalokról és naplementékről beszélni, hogy attól még az angyalok is kuncognak, a felhőkről lábat lógatva…

Azt tudjátok, hogy szakadó esőben a dunstable-i Szent Péter templomban a 74. zsoltárnál nyílik ki a Biblia?

„A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.

Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.”     

És te alkottad a férfit, te adtál neki feleséget, te adtad kezébe az erőt, izmot, akaratot és vágyat és te adtad ez a hamiskás, csibészes mosolyt is ami nélkül most ezek a sorok meg sem születhettek volna.

Sorsfordító, megváltó ősz ez…

„Élet, élet, szent megunt élet. Milyen jó visszatérni beléd.”